Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

jártosságától azonban jövendőre sokat remélhetünk. Zajgó tapsokra és előhivatásokra méltatott ő is." A Budai Szihjátszó Társaság lelkes tagja volt Szilágyi Pál, S hogy mennyire csak a lelkesedés tarthatta a budai színészekben a lelket, arra példa Szilágyi Pál jutalomjátéka 1836. január 24-én, amikor télviz idején a közönség nem tudott átkelni a jeges Dunán, s a nézőtér üresen maradt. Pedig Szilágyi Pál tudása javát akarta nyújtani, és Schiller Messzinai hölgy c. drámáját választotta. Még ha bohózatot választott volna,.talán lett volna közönség - Írja a Honművész I836. évf. 9. számában a kritikus -, de igy Szilágyi Pál.nagyot csalódott, s ebben nem csak a közönség volt a hibás. Igaz, egyszer /1836/ megfutamodott Budáról néhányad magával együtt Szilágyi, de ezt nem vallja be emlékiratában A« 224. jegyzetet/. Azonban visszatér, s a pesti magyar színház megnyitásánál már szerződött tag. Rövid ideig, 1838ban operarendező volt, operai és komikai szerepkörében pedig tovább jeleskedett. "Oly társaságban is érvényesülhetett ... - Írja Szigligeti -, melyben annyi valódi jó komikus volt együtt mint Megyeri, Szentpétery, Bartha, Szerdahelyi, Udvarhelyi, Telepy, s némely szerepekben Egressy, Fáncsy... Azokban a szerepekben, melyek alakjához s egyéniségéhez valók voltak, egyik sem multa fölül" - teszi hozzá józanul Szigligeti. Éppen az § darabjában, a Rózsa c. vígjátékban /bemutatták 184o, nov. 3o,/ volt Szilágyinak e két szóval: "Hem játszom!" olyan sikere, hogy méltató! köhül egyik sem felejti el megemlíteni: ugy tudott kevés vonással, ennek a két szónak kiejtésével, jellemezni, hogy mindannyiazor kihivták utána, Déryné 1837-38-ban,majd 1841-ben és 1847-ben rövid ideig szerződött tagja volt a színháznak, s megint együtt játszott Szilágyival. Erről az időről Déryné egy keserves emléket őriz /Napló III. köt. 317. o./: "Ekkor egy tag, egy rég-rég