Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

Éder György igazgatta társulathoz szegődött. Itt találkozott Dérynével ismét, aki akkor pályája fénykorát élte. Déryné nemcsak a közönség bálványa volt már, hanem megbecsült tagja a társulatnak, s igy anyagilag is jobban jutalmazták társainál. Feltehetően nemcsak a pályatárs! irjigység fertőzte meg az epizódszerepeket játszó Szilágyit, hanem némi anyagi féltékenység is. Mindenesetre tény az^ , hogy Dérynével kölcsönösen nem nagyon sziveitek egymást, mindamellett Szilágyi kénytelen volt Déryné művészi érdemeit elismerni. Az ellentét Kolozsvárott mélyült el közöttük, ahová 1827 telén mindketten /Szentpéteryvel és Udvarhelyivel együtt/ szerződtek. Erre vonatkozóan lásd Egressy levelének idézett részletét a 2o9. jegyzetben. Déryné a levél végén megjegyzi: "Ezen ide iktatott levél is bizonyságot teszen arról, hogy ellenségeim voltak és kik." Kassán élte Szilágyi életének legaktívabb korszakát. Jelentős része volt az operai társaság megalakításában, s annak működésében is nem kis szerepet játszott. Berzeviczynek"jobb keze, művezetője, úgynevezett totum factja Szilágyi volt. - Ily minőségben csak itt látjuk őt; de épen az volt a szervezés korszaka, melyben egyesitették azokat, akik azt a drámai és operai társaságot alkották, mely 4-5 vezértag alatt,valódi diadalmas és hóditó hadjáratot tett az országr ban..." - irja Szigligeti. Az egyik vezórtag Szilágyi volt. Kassáról Szilágyi Kolozsvárra ment, majd Budára, ahol 1835. április 5-én lép fel először a Havasi rémkirály és az embergyűlölő Rappelkopf szerepében. A Honművész 1835. évf. 29. száma igy ir az uj tagról, Szilágyi Pálról: "Benne ismét jártas és jeles művészt láttunk. Szavai mind prosában mind énekben könnyen érthetők, játéka értelmes és helyes. Csak most érkezvén útról, szava kevéssé rekedt volt, 's az a* nélkül magos ének-szer|èpet elég erővel és hatással kitüntetnie nem lehetett. Mind színjáték! mind alapos muzsikai