Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

s amelyről ismer-tetéa-fc közöl a Hölgyfutár 1854. április 24i száma. A Hölgyfutár emiitett számából: "Szilágyi Pál, nemzeti színházi nyugdíjazott tag 4o évi tapasztalásait a színvilágból egy őszinte naplóban adja át a közönségnek. A sajtó alatt lévő érdekes munkára csak 1 pfrt. az előfizetés, mit szerkesztőségünk is elfogad." Ez azonban az 1854-ben megjelent "Beszélykék és firkák" c. elbeszélésgyüjteményére vonatkozik. Ebben a könyvében Szilágyi egy gyermekkora óta vezetett naplót emlit, amelyet irás közoen megsemmisített, s amelynek alapján katonáskodása élményeit leirja. Valóban ez a könyvecske a színészeten kivül eső élményeit foglalja magába, egyetlen novella szól - név nélkül - Szentpétery színésszé válásáról. Az emiitett napló azonban minden valószínűség szerint kizárólag irói fogás lehetett Szilágyinál, hitelességét alátámasztandó. A Magyarország és a Nagyvilág 1874. 27. számában Szilágyiról irt cikk részlete: "...érdekesen lesz előadva azon kötetben, melyet az elhunyt leánya, Bulyovazky Lilla, édes atyja napló töredékeiből közelebb sajtó alá adni szándékozik." Ez azonban mem jelent meg, létezésének egyelőre semmi nyoma nincs. Ifjúsága, életének aktiv korszaka a színjátszás hőai korszakára esett, a mindent először alkotás, a reformkor lázas tevékenységének, a forradalmi gondolatok születésének idejére. Szilágyi valóban úttörő szinész volt, a meghonosodott definició első és második jelentésében is. A magyar színjátszás történetének legelején, 18o7-ben lett szinész, végigjárta a vándorévek keserves tapasztalásait, résztvett az állandó magyar színház megalapításának és felépítésének küzdelmes és úttörő munkájában. Akkor, amikor emlékiratát irja, már közel 2o éve működik a pesti Nemzeti Színház, a magyar színészet első, állandó otthona a fővároaban; létrejött a színészek "nyugpénzinté-