Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

vagy emlékek, melyeket csak régiség-búvárok fejthetnek meg, s régiségekkel kevesen törődnek. Az első ok talán az lehet, hogy a választmány a már egyszer kimondott határzatát megmásítni nem akarja. De kérem : Ha egy bevádlott bűnös fölött a törvényszék kimondotta a halált, de kivégeztetése előtt ártatlansága napfényre jŐ, — felakasztják-e? Második ok. A most elsőrangú nagyfizetésü tagok restéinek, ha annyi nyugdíjban részesülnének, mint a most kis fizetésben levők. Igaz, restelni restelhetik, de miután szolgálatuk hazafias érdemeiért több ezer forintokkal szerencsések jutalmaztatni, vájjon van-e j'»guk akkor is többet követelni annál, ki szintén hazafiságból áldozott és koplalt? holott az egyik kényelemből lép majd nyugdíjba, míg a másik félszázadon át húzta az igát ? Harmadik ok. Gazdálkodjunk minden áron, hogyatŐke annyira szaporodjék, hogy a 23-ik §. értelmében nagyobb nyugdíjt biztosíthassunk magunknak. Ennek fejtegetésébe nem bocsátkozom, mert magam sem akarom elhinni. A természetben is a rokonhangok megszólamlanak, mint j). o. ha egy pohár, vagy edény megcsendül, azon szobában levő zongora, czimbalom vagy hegedű is, vagy bár mi más visszasohajtja ugyanazon hangot, osak a választmányi tagoknál nincs oly liúr, mely visszahangoztatná fájdalmam sóhaját, meglehet, ha majd nem leszek, s az idő akkorára lehangolta húrjaikat, tán adnának viszhangot, ha sóhajtani tudnék ! ? de már akkor késő, mert ez volt utolsó sóhajom. És most kegyes olvasó ! bocsánatot kérek ennyi unalmas firkáimért; rövidebben is megírhattam volna, ha kikerülöm az árnyéklatokat ; azok is bocsássanak meg, kik az árnyékban sétálgatnak, s ha hűvös sétájok, kiléphetnek a nap fényére. Azt hittem és hiszem, ha krónikát akarunk irni vagy irunk. legyünk hivek a történtekhez, s ne elfogultak bárki irányában is , ezzel tartozunk magunknak, s a jövőnek.