Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

modványát nyugdíjaztatásáért a választmánynak, de vonakodott — mi haszna — úgymond — minek költsék bélyegre is? nincs meg a töke, bizonnyára elesem kérelmemtől. Hosszas unszolásomra engedett, magam irtam meg folyamodványát s benyújtotta, — elhallgattam előtte, hogy én tegnap a hiányzott 2000 forintot beszereztem, csak azért, hogy nyugdíjaztatása esetében meglepettetése által okozott örömét élvezhessem , úgy is lőn, mily boldog volt midőn tudtára adatott, hogy a legnagyobb fizetés melyet egykor húzott a nemzeti színháznál, nyugdíjul határoztatott számára: így most több a nyugdíja, mint utóbbi időben fizetése volt. Simontsits János és Fánosy Lajos is örömmel adák tudtomra 600 forintos nyugdíjaztatásomat, azon megjegyzéssel, mihelyt a tőke 30,000 frtra szaporodik, a 14. § értelmében egész volt fizetésemet (768 frtot) meg fogom kapni. —Esztendő múlva meg is lett ez összeg, de ezalatt Kovácsné asszony is nyugdíjaztatott, hasonlóképen mint Balog a legnagyobb fizetéssel, Fáncsy Lajos halálával pedig özvegyét 200 frt. évi fizetésben részesítek, azonfőlül Telepi Györgyöt és egy elaggott zenészt is nyugdíjaztak, nem akartam alkalmatlankodni, de miután értésemre esett, hogy a tőke 40,000-re szaporodott, újra folyamodtam a 11. és 14. § értelmében, de semmi választ nem kaptam. — Végre betegségem miatt — mikor a tőke a 70,000 frtot is meghaladta — kénytelen valék újra alább irt folyamodványomat benyújtani. „Nagyméltóságú elnök, s nyugdíjintézeti választmány ! Félszázad merült le a feledékenységbe színi pályám kezdetétől, sanyarú küzdelmek, nélkülözések, és számtalan színpadi fáradalom, egészségemet megrongálván odajutottam, liogy minden órán várom megfultadásomat •' féléve már hogy ágyban nem fekhetem, csak ülve töltöm az éjeket, s ez annyira kimerítette erőmet, hogy kényteleH Yagyok a nagyméltóságú választmányhoz folyamodni, méltóztatnék nyugdíjam egész mennyiségét számomra kegyesen megrendelni,* hogy a 7. alatti orvosi rendeleteknek megfelelhessek, s legalább a sir szélén mondhassam „megnyertem a mit a szabályok 11 és 14-ik §-ai számomra határoztak." Pest, martiushó 23-án, 1859. A nagyméltóságú elnök s nyugdíjintézeli választmánynak alázatos szolgája, Szilágyi Pál."