Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

egy nagy bomba repült színházunk fölött, s bevágott a légszeszkamrába épen azon kádba, melyből a légszeszt csak akkor eresztettük szélnek, 600 akó víztartójában mégis szétpattant, a kádat darabokra szétvetette, úgy hogy a 600 akó vízből egy kezére valót sem merhettünk, a por ereje szétszitálta a levegőbe, így jutott másodszor nekem a szerencse, hogy színházunkat a végveszélytől megmentsem, mert ha a légszesz ben marad, nem csak színházunkat, de még a szomszéd épületeket is romba dönti, s meg348 gyújtja. Színházunkat, ismét rendbe hozva, a német színészek is felváltva működtek színpadunkon, felsőbb parancs következtében. Ezen korszak az, melyben színházunk fénye alászállt; több eredeti s fordított drámánk lemaradt a színpadról ; az igazgatóság, rendezőség szabadon nem mozoghatott, a dráma349 irodalom tetszhalott gyanánt aludta érzéketlen álmát ! míg vég350 re 1852-ben május végén gróf Festetics Leo bízatott meg a főherczeg főkormányzó által a nemzeti színház művészeti igazgatásával, úgy azonban, hogy mellette S i m o n s i t s János tovább is a pénzkezel és,és gazdálkodás élén álljon, a mellett egy magas színházi comitèe rendeltetett, mely a tagok szerződtetését és azok elbocsátását is határozta, így egy uj korszak nyílt színházunkra, mely máig is tart *) s melynek jó vagy ferde oldalait megfejteni à jövő kor s nem én vagyok hivatva. De mint minden rosznak megvan a jó oldala, úgy színházunk tespedésének is megvolt az ő üdvös haszna. Simonosits János, az általam többször fölmelegített nyugdíjintézet eszméjét felkarolta, szabályokat szerkesztetett, Fán0 s y Lajos ós Szigligeti által, ezek a külföldi ily féle szabályokból alkottak egyet színházunk részére, közgyűlés alkalmával fel is olvastattak azok, s bár némely §-ai nem elég világosak voltak ; magyarázat után átalánosan elfogadtattak, ki is nyo361 mattak, (A. pesti nemzeti színház nyugpénz inté*) A szerző e naplóját már évekkel ezelőtt végezte be. Szerk.