Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

szetünk emelésére is jutalmakat tűzött ki, először : Vörösmarty „Szózat"-ára. a sok pályázó közt Egressi Bénié lett a koszorú ; később Kölcsey „Isten áld meg a magyart !" hymnuszára, Erkel Ferencz classicus szerzeménye lett a nyertes; a dicsérettel emiitettek közt Fáy Gusztávé is kitűnő tehetség jeleit adá. Ezen szerzemények is mint a darabok a közönség bírálatára előadattak, ámbár jó eleve zenebirálók* által megjelöltettek a pályanyertesek, a közönség is odanyilatkozott, felbontattak a jelvényes levélkék mint fönnebb a daraboknál, s kitűnt, hogy a nagy közönség, ha nem is competens biró a zenészetben általán, de mégis el tudja találni üterét a jónak, mert szive dobbanásával lüktet. Az ily vonzerők tömött színházakat eredményeztek, de több annál, hogy az elmaradozott közönség újra visszaszokott, s igen rövid idő alatt odajutott színházunk, hogy be nem fért a közönség, sok darabot többször kellett adatni, még pedig egymásután mint a „T i s z t u j i t á s" Nagy Ignácztól, „Szökött katona" Szigligetitől stb. Több évvel azelőtt nyilvánitám nézetemet társaim, s több próbálkozó színköltŐ előtt, hogy szeretném a német bohózatokat kiküszöbölni színpadunkról, s azt némely nemzeti népszínmüvekkel pótolni, kétkedtek állitásom sikerültén, mind addig míg Nagy Ignácz „Tisztujitása" be nem bizonyitá állitásom helyességét, Szigligeti is csak azután kapott hajlamot, s megteremte „Szökött katonád-ját, és miután tapasztalta, hogy átalános tetszésben, s mi több jövedelmező forrásban részesült, sorban teremte népszínműveit, mint „K ét pisztol y," „A zsidó' stb. Vahot Imrétől: „Országgyüléi szállás" „Még egy tisztújítás", „Farsangi iskola"; Balog Istvántól „M á t y á s d i á k"; b. Eötvös Józseftől „É 1 j e n a z egyen1 ő s é g," stb. ezen népszínmüveknek az a fényoldala is volt, hogy nemzeti dalainkat megkedvelteté, a hejszasza hopszaszá-t kiküszöbölte, és meg Í3 utáltatta. Valamint minden éghajlat gyermekei számára megtermi az enni- és innivalót, úgy az is igaz, hogy kedélyt, lelket vidá-