Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

év óta, hogy nincs szükség a letételre miután már két hete. 282 hogy azt magam letettem), — s helyébe kinevezem Udvarhelyi Miklós urat, másrészt tudatom az egész személyzettel, hogy köteles mindenki primadonnánkat tisztelni, és kezet csókolni, mert ha én megcsókolhatom kezét, önöknek sem derogálhat. (Ez természetes). Nem akarom a többi részével untatni az olvasót, miután a többi is csak variatiója az élőbbemnek. Harmadnapra opera-próbára gyűlt össze a személyzet, el is kezdették, — egyszer nagy lármát hallok a színpadról, mi az ? kérdjük többen a kij övöktől, mert apróba félbenszakadt — * aszszonyság vagy 40 egynehány taktust ki akar húzatni az operából — melyet azelőtt énekelt — s ráparancsolt a rendezőre hogy húzassa ki, ez meg rá akart parancsolni Erkel karnagyra hogy húzza ki, ez meg fölnyujtotta a partiturát, hogy jelölje ki a kihagyandót, de egyszersmind irjon hozzá átmeneti accordokat is, különben nem lehet folytatni; ebből keletkezett a zavar. A rende283 ző megszégyelvén magát Erkel ily profanus okoskodásán, szóról szóra annyira ment a dolog, hogy az igazgatót hivatták döntse el a pert, meg is jelent, iparkodott is eleget tenni, de Erkel makacsul megmaradt előbbi állítása mellett, neki is odanyújtván a partiturát, „tessék kihúzni, és az átmenetet megirni, akkor nem bánom," Erkelnek e különös ajánlatára Ő is kifutott a színpadról, az udvaron találkozik velem, karon ragad, s kér hogy vállaljam el az operai rendezőséget ; miután oly kitünŐleg méltóztatott engem letenni, ennélfogva lehetetlen elvállalnom többé, — mindent ígéri, de én is oly hajthatatlan voltam mint Erkel,— * asszonyságnak ekkép el kellett énekelni a 40 taktust — De az igazgató sc találta otthon magát a színpadon, lemondott az igazgatói di284 osőségről, s más hasonló jött helyébe, de ez már óvatosabb volt, nehogy vele is partiturát igazitasson Erkel. Felé se jött a színháznak, hanem onnanhazulról dirigált, mit? —azt nem tudom. Ez sem tartott sokáig, egymást váltották fel az igazgatók mint 288 a hetes lórspontok, míg végre a laconicus ur, ki nekem egykor, mikor újra kellett szerződni azt mondta: „120 forint tetszik vagy nem tetszik ?" — cz legtovább kitartotta, igaz hogy lakoniCe,