Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

Est vc más öltöző-szobát rendeltem Adalgisának, hogy nyugodt lehessen, a mint mondám, úgy is történt volna előadáskor, de Felbér k. a is vérszemet kapott biztosításomra, eleget kergette az assoluta, ő kikisiklott mint a gyik — s minthogy látta hogy czélját nem érheti, 10, 15 taktust is ugrott, sőt egyszer majdnem harminczat, úgy hogy az orchestrum — mint a fecske a bogarat — a levegőből kapkodta el az assoluta énekét, de ez se használt semmit, Felbér k. a. az orchestrummai együtt jól ismerte az opera minden taktusát, mindenütt vele járt a hanglajtorjákon, a nélkül hogy lábát vagy nyakát törte volna ; a közönség vette észre hogy nem úgy megy most mint máskor, de hol a hiba nem képzelhette, így végződött az első felvonás, az assoluta tökéletesen elveszte contenance-át, s bizony nem a leghizelgőbben 278 nyilatkozott színházunkról, melynek pedig ő is tagja volt Ekkor a túlsó oldali bejáratnál'egyszerre a főfőrendező szavát hallom: „Wo ist der Herr Regisseur?' s a mint megpillant, fenn- 279 hangon kiáltja: „Sehen Sie Herr Regisseur was wir für ein infames Orchester haben, wenn meine Frau keine so grosse Künstlerin wäre, so hätte das Orchester 10-mal umgeworfen !" — En viszont: „Wenn wir kein so gutes Orchester hatten, so hatte ihre Frau 20-mal umgeworfen." — Nem akarom e kedves párbeszédet folytatni, elég az ahhoz, Ô engem fenyegetett—én viszont—itt én vagyok felelős —mondám — mindenért, s ha még tovább rendetlenkedik a főrendező ur, s engem háborgat kötelességemben, azonnal kivitetem. Ez használt is, távozott, a 2-dik felvonásban nem fordult elő annyi botrány, vége lőn az előadásnak, valamint az én dicsőséges rendezőségemnek is, mert másnap azonnal elmentem Bajzához, s letettem 5 frtos hivatalomat Kért hogy maradjak míg ő igazgató lesz, de én elmondám a tegnapi események folyamát, s maga is átlátta hogy helyes okom van a lemondásra. Egy választmányi tag, — katonás uri ember volt — hivatott magához, nem tudtam mit akarhat velem? belépek hozzád dörgő hanggal rámtámad — „hogy mertem elöljárómat kivezet-