Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

folytonosan működhetik éa folytonosan keres, tehát nem hogy veszthetne, de évenkint 10,000 forintot nyerhetne, mi több, minden szerepre kettőt is betaníttatnék, s így soha fennakadás nem volna, ha valamelyik megbetegednék is, és a dráma készülten léphetne a színpadra. Még egy kis csatolvány is volt e tervhez, t. L az 5000 forintos — úgy szinte a többi is hozzávetőleg — fizetésű csak két ezerét kapna, a többi 3000-et, minthogy hetenkint kétszer köteles föllépni, föllépti díj fejében kapná ki, de ha elmulasztaná kötelességét, mindannyiszor a pénztárban maradna fizetése, igaz hogy akkor iparkodnék is mindenki kötelességét teljesíteni, ellenben, ha az igazgatóság nem léptetné fel kétszer hetenkint, tantiem-jét nem veszitné el, s nem kellene a színházi bíróságot többször oly helyzetbe hozni, oly egyént megbüntetni, ki bálban levén igen jól mulatott virradtig, claludta a próbát, próba nélkül pedig föl nem léphetett, inkább betegnek vallotta magát, így az opera elmaradt, dc futkostak is a szolgák összehajtani a színészeket, mert estvére játszani kell, bármit, két óráig is töprenkedtek szegények mit adhatnak , végre kitalálták; ez mehet, de próbára nincs idő, menjünk öltözni, olvassa kiki szerepét addig is éa jelenése közt is, tán csak kisegít a magyarok Istene, s nem fognak kifütyölni készületlenségért? — így volt ez, a ki nem hiszi, mai napig föllelheti az akkori vádlókönyvben, ha azóta el nem veszett. — Szegény színészek í jobb fizetésre nem tarM tak méltónak, mert úgy operát nem lehetett volna tartan:, de ha az opera fennakadt? titeket fogtak a járomba, hogy az operának koszorúzott dicső szekerét segítsétek kivonni a sülyedésbŐl. Tervemet „m int kellés mint szükséges operai személyzetet szerződtetni?

;í magam személyesen adtam át; a részvénytársulat gyűlésében, fel is olvasták, — olvasás közben gyakran rám is tekintettek, — helyesnek is találta a többség, azt is hittem, meg fogja termeni gyümölcsét, mert épen szerződés ideje volt, de mennyire elbámultam, mikor észrevettem, hogy a jóféle olaszországi dinnyemag kikelt ugyan,