Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

tartattam belőle az első főpróbát, következő nap ismét délelőtt, és a kitűzött hirdetést nem változtatva szerencsésen, mi több a közönség legnagyobb megelégedésére elő is adtuk az operát. Ünnepelt primadonnánkra első föllépésem nagy hatással lehetett, mert azonnal futott Bajzához., onnan Földváry alispánhoz, értésükre adandó, hogy soha jobb egyénre nem ruházhatták a rendezőséget mint reám, hogy pirulva mondom — még a külföld sem mutathat fel oly energicus és rendezőnek való egyént mint én, valóságos ternó.— Hivatott is azonnal mind a kettő magához, elmondák * asszony véleményét felőlem, hozzátevék egyszersmind: „Nem hittük, hogy valamire való legyen" — megköszöntem a bókot — „Nem az én hibám, ha az igazgatóság egyéneit nem tudja felhasználni, vájjon mit tartana tts. alispán ur egy olyan ékszerkereskedőről, ki jó köveit csehgyémánt helyett adná cl ? — „Azt, hogy nem érti mesterségét" — felelt helyettem az alispán ur — de mi azért neveztünk igazgatót, hogy tapasztalt belátása szerint intézkedjék, miután nekünk más teendőink vannak, ő pedig csupán művészettel és kritikával foglalkozik? — majd belejön ő is idővel, meg fogja ismerni egyénei tehetségét ; számtalan ember rúgja fel a stufát, mely lába alá kerül, mint haszontalan kődarabot, de ahhoz értő fölemeli, tudván arany rejlik abban, bár a mennyiségét meghatározni nem tudja előre, ejég hogy felültettek az ugorkafára ; mondottam is néhányszor „letörik alattam," de biztattak : „Könnyitsek magamon majd csak kiállja." Mikor a rendezőséget elvállaltam — ámbár csak egy hónapra — azonnal egy üres szobát foglaltam el a színház épületében rendezői irodának, mi eddig nem volt, gúnyoltak ezért társaim, s ha feljöttem a színházhoz elém kiáltották : „itt jön a fő cancellár ! már neki cancellária kell ! !" én mosolyogtam e<**vügyű tréfáikon, s dolgom után láttam, ámbár irodámból senki sem volt kizárva, bárki is bejöhetett, a mint hogy jöttek is társalogni, de könnyebbségökre is szolgált, mert bármi hivatalos rendeletet ott azonnal megtudhattak, nem volt szűkség Pontiuatól Pilátushoz futkosni, és a rendezőt szállásán keresni.