Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)
A kitűzött darab ellen sokan panaszt emeltek , miért nem tiszta magyar eredeti színművel nyitják meg a színházat. — Hiába, a részvényes társaság úgy akarta. De Kántorné asszony még nem érkezett meg, ez volt a bökkenő ! pedig e darabnak menni kell, bár hogy is, mi Laborfalvi Rózát ajánlottuk. „Bolondok az urak ? hogy Kántorné szerepére Laborfalvi Rózát ajánlják?" — Bocsánatot kérünk vakmerőségünkért, de mi ajánlani merjük, és hiszszük, hogy dioső Kántornénknak jeles utódja leend egykoron ; és csak így juthatott Laborfalvi Róza e szerephez. Ezalatt roppant tevékenységgel szereltetett a színház belseje Szegény Zofcsák majd megszakadt embereivel a munkában, egy délután Földváry Gábor körültekintett benn is, künn is, azt monda : „fölépítettük biz ezt az interimális színházat, de nem 45 ezer , hanem 300,000 forintért, úgyszólván semmiből ? Igaz, roppant vakmerőség lett volna annyi pénzből, melylyel rendelkezhettek ilyenről csak álmodni is, de a nemzeti részvét — mely minden zugból nyilvánult — áldozatával nem késett, sőt csaknem erején túl is áldozott, a sok példa közöl csak egyet eralitek, mely megérdemli a följegyzést, s ez Tlmróczy Pál, ki feleségestül, mint napszámos két hétig ingyen dolgozott minden bér nélkül, csakhogy ő is áldozhasson a nemzeti színházra, mert szegénysége miatt más áldozatot nem hozhatott ; acsizmadi ac z é h is vagy hatvan pár csizmával szaporította a ruhatárt ; ívek kellenének hogy mindazon apró s nagyobb adakozásokat följegyezzük. Végre eljött augusztushó 22-ke, falragaszok hirdették a pesti magyar színház megnyitását : „Árpád ébredés e," allegóriái színmű 1 felv., Vörösmarty Mihály tói, és „B e 1 i zár," szom. j. 5 felv. Nagy ügygyel-bajjal a nézőhely csak elkészült a színház kinyitására, de a # 6zínpadon volt sürgés-forgás, itt kő míves dolgozott, ott az ácsok fúrtak, faragtak, szögeltek, nem volt hely, hol öltözködjön a színész, a színésznőknek valahogy egy szobát mégis ki tudtunk takarítani; a deconitorok nem tudtak hová lenni a szorongásban ; másfelől a roppant statisteriát sem tudtuk hova állítani, minthogy eddig rendezőről sem gon-
