Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

feleltem meg, 3 mennyire tettem eleget fogadásomnak, mennyire segítettem ez ügy haladásán ? azt láthatod a tálból első bajnoka a magyar színészetnek ; — van állandó nemzeti színházunk, van nyugdíj-intézetünk ,Vs tán a sors is úgy akarta, hogy neked a más világon örömöt szerezzen — én — a te unokaöcséd lettem az első nyugdíjazott magyar szinész ! Kis unokám lelkesülten felkiált: „látod nagyapa ! Jó az Isten, nem hagyja el à becsületes embert !" — de hát hogy volt a többi?. A többit maid máskor fiam ! Keleméit Mihály és fia Kelemen L&szUS. Kelemen Mihály (pesti polgár és magyar kántor , régi nemes családból) jó birtokú volt, s így a gazdagabb lakosok közé számíttatott ; midőn meghallotta hogy fia László szín-társulatot szándékozik alakítani — eltiltotta házától—búsult mint magyar

} hogy oly fiút nevelt ki házára, nevére szégyent hoz, szégyent nemzetére, mert komédiás lesz ; a szegény öreg — ki fiát, mint minden gyermekeit nagyon szerette — tovább esztendőnél nem látta László fiát, hasztalan igyekezett őt kiengesztelni bárki is, megmaradt kimondott szavánál, búsult s lesütött fővel járt a városban dolgai után , félt ismerőseivel találkozni nehogy arczárói leolvassák a szégyent mit fia hozott reá. Végre eljött a rettentő nap: 1790. év October 25-ke ; széthordták a színlapokat, s tudaták a közönséggel a magyar színészet első előadását S imai által magyarosított „I g a z h á z í

l czímü színdarabbal, Kelemen László igazgatása alatt, a budai színpadon ; borzasztó nap volt ez az öregre nézve, ki nem mert menni hazulról, otthon ült szótlanul, bezárkózott, s még nem is ebédelt családja körében.