Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

Húsvét előtti héten Döbrentei Gábor igazgató szállására rendelte a tagok elsőbbjeit, hogy egy érdekes mûsorozatot készíthessen két hétre, hosszas tanácskozás után meg is született; az én föllépésem szerdára volt kitűzve a „Havasi rémkirály"-ban az „embergyűlölő" szerepében, csak azért, mert több próba szükségeltetett ily zavaros, és látványos darab előadására, de fájdalom ! az elsőszülött még bölcsőjébe sem juthatott, meghalt ; húsvét-hétfőn reggeli 10 óra után betoppan hozzám Tót István, az akkori rendező (havonkint változtak a rendezők) — hála Isten! hogy találom Önt, jöjjön hamar próbára: — hogyan ? hisz ma sem próbám, sem előadásom ? •*— de igen , ma lesz a „Havasi rémkirály!" — elbámultam e változáson — mit volt tenni ? futottunk föl a várba (nem volt még szállóm Budán, addig Pesten a bátyámnál laktam) — láttam a szögleteken a falragaszokat, nagy betűkkel ott állott — Szilágyi Pál első fölléptéül, — 11 órára fel is értünk a színházba, hozzákezdtünk a próbához — csaknem kétségbe estem a készületlenségen —nem is csoda, egy sem készült e darabra, magam sem olvashattam át szerepemet, mert csak akkor a próbán adatott át, a többi tagok is aznap reggel kapták a színháznál ; féltettem a darabot, féltettem a tagokat, hogy elbuknak, a próba rendetlenül folyt; magamat nem féltettem annyira, mert többször játszottam, azokat sem, kik azelőtt velem működtek, de féltettem az idegen tagokat, kiknek szerep jutott, kik a darabot nem is ismerték ! a próbával is sietni kellett, mert mind a muzsikusok, mind a tagok 12 órakor ebédre siettek, így csak azon jeleneteket próbáltattam egypárszor , hol az idegen tagoknak volt dolguk ; — megvallom, nagyobb kínt nem állottam ki egész életemben mint aznap, de hála az egek Urának ! az előadáskor nem történt botrány ! de borostyán-aratás sem volt, nem is lehetett, bár mennyire igyekeztünk — de a közönség meg volt elégedve, áldott jó közönség! Te érdemelted a borostyánokat, ki távolról, és Pestről sereglettél össze jó és rosz időben télen-nyáron, télen a jég között sokszor életveszedelem közt, s játék után kénytelen valál Budán tölteni az éjt, mert a csajkások nem mertek a jég közé szállni bárkájukkal, hacsak 5,