Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)
tam székemet, hogy egy szavát se veszítsem el.—ő észrevette, s így szóla hozzám : „öcsém !. látom mozdulatodról, hogy örömest hallanál egyetmást a magyar színészetről, ülj hát közel ide szembe velem, ifjú lelkedbe Örömest csepegtetem nézeteimet , s azon kötelességet, mit magamban ' éreztem, midőn magyar szín-társulat alakítására magamat elszántam." József császár halála roppant mozgalmat idézett elő e honban ; bandériumok alakultak, s a magyar sz. koronát nagy ünnepélylyel hozták le Bécsből Budára ; visszajött az ősi öltözék , nem hallatszott más szó a magyarnál, sokan — bár ro~ szul, mégis magyarul társalogtak ; ekkor gondolám — miáltal lehetne inkább társalgóvá tenni e nyelvet mint szinés?et által ? A gondólat igévé vált bennem, az igét testesítni vágytam, v Leopold császár trónraléptekor fölmentem Bécsbe, és audientiára ő Fölsége elé bocsáttattam — rövid leszek előadásommal ; — én ő Felségétől tanácsot, s egyszersmind engedelmet kértem, egy magyar színész-társulat alakítására — ő Felsége kegyes volt külön magány audientián elfogadni ; hogy e tárgy fölött velem értekezhessek — egy egész órát szentelt nekem és ügyemnek , s végre azt javasolta, adjam be eziránti kérésemet az országgyűlésre, biztosi ta egyszersmind, hogy a helybenhagyó végzést azonnal szentesítni fogja. En folyamodványomat az akkor egybegyűlt rendekhez be is nyújtottam ; s jó eleve az elnökkel eziránt értekeztem, de mikor a protonetárius olvasá — „Kelemen Lászlónak alázatos folyamodványa a t. k. és rendekhez , melyben kéri egy magyar színész (theatralisj társulat felállíthatását"—mintha a mennykő ütött volna a t. k. és rendek közé — felugráltak és kiabáltak (még pedig nem a legillcndöbben.) „Le vele ! haza-áruló ! — a nemzetből csúfot, komédiást akar csinálni, a magyart bukfenczeztetni akarja stb. bolondok házába vele stb." — Végre hosszas rimánkodására az elnöknek csend lett, mire ßz elnök kérté at k. és rendeket — ne törjünk addig pálezát valaki fölött, míg ki nem hallgattuk, hallgassuk meg hát okait is, mi készteti Kelemen László uramat theatrális társulat alakítására. „Halljuk hát no — halljuk ! a
