Szilágyi Pál: Egy nagyapa régi unokájának (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 3., Budapest, 1975)

tiorok, mind jelen voltak ; vígan folyt az ebéd, s ebéd után Kiss Antal — földesúr — búcsúzott el tőlünk, szerencsét s kitartást kivánt, mely által hazánk méltánylatát, mi pedig bő jutalmát arathassuk, „vegyék Önök e csekélységet, melyet To ront ál m egye rendéi szorgalmuk elismeréséül nyújtanak, tartsanak emlékezetükben, mint a hogy mi nem fogjuk feledni az élvezetet mit önök nyújtanak".— Kétezer forint volt az ajándék! melyet a vezértagok érdem szerint a tagok közt el is osztottak. Déryné asszonynak 500 forintot, a többi tagoknak egy havi fizetést. — Másnap készen állottak szekereink, s útnak eredtünk vissza Aradra, hol ismét két bérletet gyűjtött számunkra a másodalispán, — oda és vissza becskereki utunk diadalmenet volt. De miután nincs boldogság, melybe keserűség ne vegyüljön, Becskereken is az irigység vegyité fullánkos mérgét abba. Másodénekesnőnk, ki egy havi fizetésben részesült a kétezer forint ajándokpénzből, panaszra ment a megyéhez, feladván a vezértagokat, miért nem adtak neki Ötszáz forintot, mint az első énekesnőnek. — De miután a kétezer forint elosztását mi névszerint bemutattuk; ezt a választ nyerte : ,,Ha a megye osztotta volna el a tagok közt ez összeget, a vezértagok többen részesültek volna, s bámuljuk tékozlásukat, mert meg vagyunk győződve, ha vesztenek a vezértagok, Önök nem pótolandják veszteségüket." Aradon szépszámú közönségünk volt folytonosan, bevégezvén két bérletünket, Bo h u s János ur meghivatott bennünket világosi kastélyába, hol jól megvendégelvén egész napon át vadásztunk, másnap egy hordó magyaráti ürmöst tétetett szekeremre, mit szerencsésen el is vittem Kassára, valahányszor Ízleltem mindannyiszor szemem előtt rezgett Világos és omlott várfalai, bús emlékek tünedeztek mint fátyolképek a mult kor nagyságával mostani silányságom elé. Kassán az utolsó téliszakot töltöttük, báró Berzeviczy a Leiidvoy'párt szerződteté, Lendvay itt tanulta be „Fra Diavolo"-t, S több operai szerepet. Tavasz felé már komoly volt a báró — tudakoltam okát — alig ha működhetünk többé együtt — volt a válasz — úgy is Ion, a választmány fölosztott,