Váli Béla: Szuper Károly szinészeti naplója 1830-1850 (Színháztörténi könyvtár - Új sorozat 2., Budapest, 1889)

írást és- díszítést csak elvállaltam, mert azt magam is óhajtottam, hogy színpadunk díszes és rendes legyen, s mindig figyelemmel néztem a színpadépítést és díszítést, s bár sohasem próbáltam, hozzáfogtam, s oly ügyesen elkészítettem színpadunkat, a mint sem én, sem igazgatóm.nem hitte volna előre! A szinlápokat is megírtam s addig ösztönöztek társaim s igazgatóm, hogy csak addig hordjam el azokat, míg színlaposztót kapunk, hogy végre erre is rászántam magam, de ezt aztán rövid idő multán félbe hagytam.,^ Földvárról a társaság Kaposvárra szándékozván, a megy egy ülésekre, melyek augusztus hóban tartattak, Fekete előre ment intézkedni, s a társulatot Komáromi Samura bízta, mint rendezőre, ez felhasználván az igazgató távollétét, complotot csinált a tagokkal s felszedve a bérletpénzt, egy szép reggel (július 28-ikán) felkerekedett. Elvitte a társulatot, pénztárt, kellékeket, ruhatárt s nekünk nem hagyott mást, mint adósságot. Öten maradtunk mindössze, u. m. Feketéné, Antónia, Eőz Lóra, Boér és én. A szökevények elillanása után rögtön általános zűrzavar keletkezett. Miután híre terjedt rögtön a városban bogy a színészek megszöktek, omlott a sok executio az igazgatóné nyakára s hatóságilag lepecsételték mindenét. Ránk jött a deszkakereskedő is, ki színkörünk építéséhez a sok deszkát kölcsönözte, hogyha már nem fizetünk semmit deszkái használatáért, legalább bontassuk le és vitessük haza. De nem volt egy garasunk sem. a mivel lebontathattuk volna, így tehát magunk fanyalodtunk neki Boérral. E részben eleget tettünk ugyan, de helyzetünk a többi adósság miatt valóban kétségbeejtő volt. Ekkor érkezett a segély Feketétől, négy hosszú kocsi Kaposvárról s egy úri ember pénzzel, hogy magával vigye a társulatot. Miután alig maradtunk öten, Fekete vadászebeit pakoltuk fel a szekerekre, actorok helyett. Szörnyű hőségben érkeztünk meg Kaposvárra,. de nagyobb hősége lett ott igazgatónknak a hűs szobában is, midőn tudtára adtuk Boérral, hogy az egész társulata most csak kettőnkből és családjából áll. Az ajtót ránk zárta, hogy a szó ki ne hallatszék, s csukott ajtó mellett kellett elbeszélni Komáromi alja3 elillanását. Eljöttek a nagygyűlés napjai s mi szobába bújva lappangtunk, nehogy kérdezősködjenek tőlünk, hogy miért nem játszunk? Végre is rámentek igazgatónkra, s ki kellett vallani az igazságot,, hogy bizony mi összesen hatan maradtunk, de a mások gazsága miatt, s így képtelenek vagyunk előadásokat tartani. A közönség azonban rábeszélt minket arra, hogy apró darabokkal lépjünk fel, csakhogy esténként némi szórakozásuk legyen, így csaknem az egész augusztus hónapot kihúztuk apró darabokkal s dús aratásunk volt a nagy gyűlések alatt, melyek végeztével Fekete kocsira ült s elment felkeresni a szökevényeket, s meg is csípte őket Szegzárdon megexequáltatta, sőt megfizettette velük még az üresen Kaposvárra visszatérő kocsik díját is. Onnan aztán útját Fehérvárnak vette, hol tagokat szerződtetett.