Váli Béla: Szuper Károly szinészeti naplója 1830-1850 (Színháztörténi könyvtár - Új sorozat 2., Budapest, 1889)

Cegléd, november 20. Nehogy lázbajom mellett a tétlenség izgalma teljesen tönkre tegyen, Mátrai unszolására beköltöztem Ceglédre azon reményben, hogy a légváltoztatás folytán váltólázam talán elmarad Ide ma délután 4-kor értem s Mátrai társulatában a vándorszínészet legnyomorultabban tengődő alakjait találtam. Mennyire tönkre silányította a hadjárat a művészet derék papjait Î A csizmadiaszínt nevezik : Thalia csarnokának, melyben a csizmadia­tőke körül találtam pályatársaimat nyomorultan costümirozva, mind­nyája szeméből az éhség nézett ki ; olyan szedett-vedlett nép volt ez, minők általán a kocsiszínek és pajták hősei. Beszedők épen a pesti nemzeti színház volt s széltire bírálgatták Lendvayt és Egressyt hazánk első művészeit. Ide vezetett be legelőször is az igazgató, ki megérkezésem tiszteletére sárga ködmönt öltött magára, s minthogy épen a hideg gyötörte, gyógyszerül borsos és paprikás bort melegíttetett magának a csizraadiánéval. Szinte ked­vem lett volna e látványra visszafordulni Halasra, de az álszégyen nem enged megretirálnom, no meg azt is reméllem, hogy adott Ígérete szerint Kecskemétről utánam jön Szőllősi barátom és Horvát Gyuri is mielőbb megérkezik nejével. így mégis csak leszen egy pár becsü­letes ember, a kikkel érdemes egy jobb jövő reményében fáradni. Cegléd, november 21. Átvettem a rozzant társaság rendezését s kiválogatva a használhatóbbakat, előadtuk a «Lindat». El nem kép­zelhető, mennyi kínba kerül nekem egy-egy tisztességes előadás. El kívánkozom innen. Cegléd, december 1. Végre sikerült rábírnom arra Mátrait, hogy mondjon le a faluzgatásról és csakhogy nála maradjak, meg­ígérte, hogy e napokban Kecskemétre költözünk, viszont én szerző­désileg lekötöttem magamat hozzá új évig. Délután egy század hon­véd érkezett ide, e lelkesült harcosok közt igen sok- ismerősre akadtam, sőt színészekre s színésznőkre is. A többi közt velők jött Benedekné, kivel a tavaszszal együtt voltunk Kaposváron és Polyákovicsné, kivel Baján találkoztam a nyáron vendégszereplésem idején. Ezek is követik férjeiket a táborba. Régi kedves pályatársam Tibos, ki jelenleg honvédtiszt, azt tanácsolja, hogy maradjak csak színész, a tábori élet nem oly nőnek való, a minő az én nőm. Qda Benedekné és Polyákovicsné illenek csak be. Kecskemét, december 6. Végre ma átjöttünk Kecskemétre. .A gyönyörű napfény és a nagykőrösi hosszú pihenő elfeledtették betegségemet. Itt találtuk az általunk elbocsátott színészsalakot. kik a nagy vendéglőben director nélkül ismétlik kontárkodásaikat Ví krajcár bemeneti díjért. Kecskemet, december 17. Ma saját művemet «A tömeges nép­fölkelés»-t adták, s miután szokatlanul nagy közönségünk volt, meg­vendégeltem azokat, a kik darabom sikerét elősegítették. Ha több ily jó napom volna, talán testi és lelki bajom teljesen elenyésza*. Ssuper Károly szini naplója 1821— 50. •" ,

Next

/
Thumbnails
Contents