Váli Béla: Szuper Károly szinészeti naplója 1830-1850 (Színháztörténi könyvtár - Új sorozat 2., Budapest, 1889)

BS a színészettől eíbúczúzó agg színészünk Farkas részére adjak, a ki hogy nagyobb közönséget vonjon a színházba, oláh nyelven tartott ma előadást, lefordíttatván oláhra Kotzébue «Két Feledékeny » című darabját s minthogy ő, . . . ta, Futó és B. Róza jól tudnak oláhul, négyen oláh előadást tartottak, s ez bevonta az oláh hazafiakat is a színházba. Szeged, fáldus 10. Két napi forróságban való utazással visszaértüofc Aradról. A nagy hőség miatt csakis éjjel akartunk utazni, de kerekünk az útban eltörvén, Makón meg kellett éjjelre maradnunk, hol Komáromi Aradról idemenekült truppját találtuk. A mint a piacon megálltunk kocsinkkal, a nyitott ablakú teremből szórói-szóra hallhattuk Komáromi Soma harsány hangját, amint egyik legkitűnőbb szerepét játszotta a «Tudtan kívül kém»-et; felszaladtunk a színterembe, hogy láthassuk ezen nevezetes szerepében, melyben tagadhatatlan, hogy nincsen párja még Pesten sem, bár már ő is kezd hanyatlani, a mennyiben, mint Hamlet mondja, «gyengül az ész, a vénség nyomán.» Komáromi, úgy Aradon és most is keresztül utazól&g Makón felszólított, hogy csatlakozzunk társaságához, mert úgy mondja, hógy csak az a fő kívánsága, hogy társasága ismét a régi jó hírbe jöjjön általunk. Csakhogy Komáromi veszekedő természetével bajos Ösz8zeférni. Reggelre elkészült kocsikerekünk s délre Szegedre értünk. Mikorra hazaértünk, a színtermet leszerelve találtuk, minthogy péntekre gr. Széchenyi Istvánt várják, ki a Tisza szabályozása végett jön ide többekkel tanácskozni, s miután a színteremben tartatik a nagy ebéd, ki kellett onnan a színpadot hordatni. Arénát építtettünk a gyűlés és vásár reményében. Szeged, július 30. Elmultak a nagyreményű napok, csekély jövedelmekkel. A vásár nem sok hasznot hozott, a gróf ittléte valamivel többet, a mennyiben ő tíz aranynyal ajándékozta meg a társaságot, minthogy az előadást tiszteletére adtuk, mely rám nézve emlékezetes marad, a mennyiben oly betegen kellett működnöm, hogy a színfalak közt készített ágyamból úgy vezettek a színfalakig, honnan aztán teljes erőm megfeszítésével léptem a színpadra és játsztam, de az igazgatóim el nem engedték volna, hogy az előadásban én részt ne vegyek. Igyekeztem is eltitkolai a színpadon betegségemet, s kedvenc szerepemet az « Ismeretlen Nősben nem kevesebb hatással játsztam, mint máskor, mert lelkesített a tudat, hogy most a nagy honfi előtt állok. Színkörünkbe igen sokan jöttek el a végből, hogy láthassák gróf Széchenyit, de még többen jöttek volna, ha a városbeli polgárság nem féltené házait a felszaporodott gyujtógátoktól Társaságunk még a régi kedvetlen állapotban van, kivált Farkas Lajos, a legjobb színészünk és én, miután a két igazgató vezetését nem tudom helyeselni s főleg azért, hogy Erdélybe nem tudnak levinni minket, hová rég vágyakozom. Kilényi nem akar az útiköltségre pénzt riskirozni, Chibaioak pedig nincs, sőt