Váli Béla: Szuper Károly szinészeti naplója 1830-1850 (Színháztörténi könyvtár - Új sorozat 2., Budapest, 1889)

nem közönséges tehetség s a pozsonyi ifjúság bizonyosan lei fogja karolni, ha színpadra lép s így meg is kapta az egyik kortes szerepét a «Tisztújítás» című darabban. De egy úrfi szintén vágyott, mint műkedvelő ugyanezt a szerepet eljátszani s ennek fellépésétől több hasznot remélvén, az igazgató elvette «zegény Petőfitől a szerepet s az úrfinak adta. Ez szegény Petőfit olyan desperatióba hozta, hogy a Dunába akart ugrani. Én tanácsoltam neki, hogy menjen inkább Pestre s ott mint költő értékesítse tehetségét ; a színészetnél úgysem hiszem, hogy babérok nyíljanak számára. A Tisztújítás színrehozatala újra fölélénkíté a közönséget. Pozsony, július 5. Nincs a világon több olyan ember, mint a mi directorunk, azaz a ki úgy értsen az uratjátszáshoz. mint ő, s ki úgy tudja a port szórni az emberek szemébe.mint ő. Összegyűjtötte ide fél Magyarország színészeit, de gaget nem fizet senkinek, s majd elvesznek a szegény színészek éhen. Gyulai, a társulat egyik tehetséges fiatal színésze ma panaszkodott nekem, hogy ő legtöbbnyire sóskával élősködik ; legelni jár a ligetbe, mint a barom s most nyár közepén is téli bekecsben jár. így van a társulat legnagyobb része, kiket az országgyűlés és Fekete felcsalogatott Pozsonyba. De azért Fekete ínég most is mindegyre szaporítja a társulatot. Szabó Mózsi Nagy-Szombatba költözött s ott tönkrement színtársulata apródonként ide gyülekezik, azt hívén, hogy itt majd jobban megyén dolgukFekete most egy 900 holdas nemesi birtok kiárendálásával foglalkozik, díszes kéj lakban lakik, melyre ma sétálás közben Kossuth Lajos is azon megjegyzést tette, hogy egy fejedelem is meglakhatnék benne. A színház építése 7000 forintba kerül. Igaz, hogy díszes és oly nagy, hogy négy lovas hintó megfordulhat a színpadon, de épen ezért nem kapnak gaget a színészek, mert a jövedelmeket a hitelezők már a jegypénztárból elhordják úgy, hogy mire az előadásnak vége van, rendesen üres a cassa.Először Fekete markol bele, aztán a vén Gyöngyösi kap a directorné számára egy i-akást, a többi aztán a hitelezőké, a színészeknek nem marad semmi. Ritka nap az olyan, a melyen a directorné szakácsnéja legalább is öt forintot ki nem ad egy ebédre valóért; szobáik atlaszbútorokkal s óriási szőnyegekkel rakvák s a fiakker egész nap ott áll a kéjlak előtt, hogy kéz alatt legyen, ha netán igazgatónk, vagy igazgatónénk valahová menni akarna. A színpadon naponként rendetlenebbül mennek a dolgok; nincs ki rendet tartson, mert Komáromi rendezőnk maga teszi a legnagyobb kihágásokat. Ma is oly botrányt csinált a színpadon, a mi hallatlan. Neje összeveszett Szathmárinéval az öltöző hely miatt és Szathmáriné földhöz verte Komárominét. Komáromi aztán megvérezte valamely kezeügyében lévő éles tárgygyal Szathmárinét, ki véresen kilépett a publicum elé s elkezdte declamálni, hogy az az akasztófára való Komáromi őtet megvérezte. A közönség előkiáltozta Komáromit, ki mint vérbíró a Notre-Dáméból dühtől tajtékozva lépett a közönség