Váli Béla: Szuper Károly szinészeti naplója 1830-1850 (Színháztörténi könyvtár - Új sorozat 2., Budapest, 1889)

legjobb barátom, Bikádi Jani, gyermekkori pajtásom, továbbá Tatay Béni, Vesenyi Jóska stbben. Gyakran eljárok Petőfivel a colleginmba is, ő is sok iskolatársát találta itt. Egyik jó barátját, Jókai Móricot, gyakran látogatjuk meg, kivel én még Komáromban ismerkedtem meg. Jókai ott egy vígjátékot írt számomra jut alom játéknak. «A víg cimborákat* ; most pedig « Hétköznapok » című regényébe fogott, mely egészen Kecskeméten játszik. En is felolvastam neki Bolygó király című regényemet, Petőfi pedig verseit produeálja s bírálgatjuk egymás műveit, Jókai azonban jobb szeret a festészettel foglalkozni. Már többször megígérte, hogy engem lefest és Petőfit is, de nekünk nincs türelmünk ülni, mert nem hiszszük, hogy sikeiüljön. Petőfitől azonban most több vers jött ki a h rlapokban, a mióta személyesen volt Pesten és megkérte Vörösmartyt, hogy fordítson figyelmet verseire; belőle még nagy költő válhatik, ámbár ő csak színész óhajt lenni. Jókai pedig csak festesz ! Isten tudja barátaim, mi lesz belőlünk. Kecskemét, február 7. Délután eljött hozzám barátom Hartmann és sétálni hívott, hogy használjuk a jó időt, mely valóban nem februárba való, hanem májusnak is beillenék. Végre séta után betértünk a collegiumba is, hol már Petőfit találtam s újra sétálni indultunk. Együtt hazaérvén, szállásomon találtam nőm; 1 beszélgetve fivérét, ki Kaposvárról jött. Fekete küldte értünk, hogy színtársulatához csaljon, tudván azt, hogy nőm nagyon szereti testvérét Kecskemét, fefauár 8. Este sógoromat a színházba vittem s Griseldist adtuk, melyben oly komédiát csinált Petőfi, hegy a játékfolyama majdnem megakadt. Statistának volt öltözve s épen nem jutott neki spádé. Hiába követelte a szabótól, hogy adjon neki kardot, mert Ő kard nélkül nem lép színpadra, nem jutott neki. Hogy hát kardtartója üre*en ne fityegjen az oldalán, egy bunkós botot dugott belé Petőfi, mit talán a közönség észre sem vett volna, miután a bot nem volt hosszabb, mint egy kard s egyenes volt, mint a spádé. Azonban a mellette levő vazall meglátta s elnevette magát, s megsúgta a s/.omszédjának s így sorra mindnyájan nevettünk e bohóságon. Dézsi a trónon ült, mint Percival, ette a méreg s mormogott, hogy ily nagy tragédiában mit tudunk r evetni. Azonban szájróiszájra neki is megsúgták, hogy tekintsen csak Petőfi kardjára, melyre ő is úgy kijött a sodrából, hogy elfelejtette a szigorú szavakat, melylyel Percival elűzi magától Griseldist. Általános lett a nevetés s csaknem a kortinát le kellett ereszteni, hogy a szomorújátékot tovább is folytathassuk. Kecskemét, március 5. Társaságunkban sok a villongás, két primadonnánk alig fér meg együtt, s mindegyiknek erős pártja van a közönség közt. De Cau Mimit a katonatisztek pártolják, Keszinét pedig a diákok, s e, miatt mindennap van demonstratio a színházban. Tegnap Szigligeti «Troubadour»-ját adtuk Kesziné javára. Ma a a Ve-