Váli Béla: Szuper Károly szinészeti naplója 1830-1850 (Színháztörténi könyvtár - Új sorozat 2., Budapest, 1889)

ruhatári holmikat egy a közelben tönkrejutott falusi színigazgatótól. Ez volt az alap, a melyre vérmes reményeket építénk, s ehhez szerveztük a három nőből és hét férfiból álló társaságot, és elvégre magam sok küzdés után kinyervén Feketétől összes gageomat —- megváltam tőle. Csákvár, ápril 28. Könnyű szívvel búcsúztunk el rokonomtól és három éves directoromtól, ki igen szép dolgokat vitt véghez a magyar színészet érdekében, ki pártfogást tudott mindenütt szerezni a színészet számára, de nem tudta azt megtartani soha. A szó szoros értelmében könnyelmű volt, de szép észszel és sok jeles tulajdonnal bírt, s valóban nem színigazgatónak, de fővadászmesternek született. Tőle elég szívélyesen váltunk el ; csupán nejének esett roszul az, hogy testvérétől (-1 kell válnia. Pár óra múlva Csákvárra értünk s előkészületeinket megtettük új szerepeink játszásához. Csákvár, május 8. Ma utolsó játékunkat tartjuk Csákvárotr vérmes reményeink már is nagyon vékonyra olvadtak s fellegvárait, nagyon összetörpültek : nem csoda, hisz a jövőt fiatalos észszel rózsaszínben láttuk. Délelőtt színlapot írtunk, tanultunk és disputáltunk, a képzelt egyetértés még eddig nem igen létezik közöttünk. Délután ének és szövegpi óbánk volt, aztán készülődéssel telt el a nap az előadás idejéig. Előadásainkat a « Tűnd ér-kastély »-lyal fejeztük be, záradékul a «Socrates halala» cimő néma képletet mutattuk be. Játék után megszámlálván a pénztárt, proportiót határoztunk s összevetvén jövedelmeinket, minden egyesnek másfél tized jutott. Hazatérve adósságaim rendezése közben azon sajnos tapasztalatra jutottam, hogy pénztárnokságomba is belebuktam. Úgy látom, még igen sokat keli tanulnunk a magunk kárán, míg igazgatást tudunk vezényelni. Tata, május 23. A mennyire zsenge anyagi és szellemi tehetségünk engedte, iparkodtunk előadásainkat érdekesekké tenni s minél jobban kiállítani, de kevés siker koronázza iparkodásunkat részben az eső, részben a kebelbéli gyakori viszálykodás miatt. Az iparkodás nagy bennünk, sf gyakorlottság azonban és az életismeret teljesen hiányzik. Tata, június 26. Megkísértettem még a kis truppal való kóborlást Lovas-Berényben és Barackán, de végre is át kellett látnom annak célszerűtlenségét. Elhatároztam hazajönni s tegnap megváltam ifjúkori barátaimtól Rác-Almáson, hol teljesen szét kellett oszolnunk a sokszoros viszálykodás miatt. Délre már Kunságba, Fülöpszállására értem nőmmel, estig azonban csak Kis-Kőrösig érhettünk a nagy homok miatt, s kénytelenek voltunk a szabadban a kocsin aludni. Éjféltájban indultunk el s napfelkeltére elértük a pistói csárdát, s végre elhagyva a túldun

ai kocsisom által szakadatlanul átkozott homoksivatagot, elértünk reggeli 7 órára szüleimhez, a kik magamat is, nőmet is, egyaránt kedvesen fogadtak. Balos, szeptember 7. Én és nőm visszakívánkozunk a színé-