Könyves Máté: Játékszíni koszorú (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 1., Budapest, 1973)

Kántor Gerzson (?-?). Komikus színész. 1805-ben Kolozsvárott kezdte pályáját, utána főleg Pesten és Debrecenben színészkedett. Felesege Engelhardt Anna, a később Kántorné né — ren híressé vált tragika volt. Kántorné Engelhardt Anna (l791?-1854). Színésznő. Pályáját a Hacker-szálában ját sző második pesti társulatnál kezdte. Kántor Gerzson komikussal kötött házassága után korán özvegységre jutott, Székesfehérvár, Pozsony, Kassa után 1833— tói a Várszínházban játszott. A közönség és a kritika által egyként becsült tragika egy félreértés folytán nem lett az újonnan nyílt Pesti Magyar Színház tagja. Ettől fo^va vidéki társulatokkal járta az országot, majd élete végen a nélkülözést is megismerte. A Bánk bán 1833-as kassai ősbemutatóján ő volt Gertrudis. Méltóságteljes megjelenésű, ne gnyerő egyéniségű, szorgalmas, fegyelmezett tragika volt. Grill— parzer Szapphójának címszerepét a korabeli kritikusok szerint német pályatársnőinéi is jobban játszotta, Kanyó László (?-?). 1795-ben a kolozsvári színházi bízott— sag egyik igazgatója, 1811-ben a színházépítő bizottság számvizsgálója volt. Kapuy Károly (?-?). Költő. Versei az 1829-től 1847-ig terj edö evekben különböző folyóiratokban jelentek meg. Több színdarabot is írt. Kazinczy Ferenc (1759-1831). író, költő és fordító, a nyelvújitas vezéralakja. Gr. Ráday Pállal dolgozott az első magyar színtársulat megszervezésén. Sokat fáradozott azon,hogy az első társulat számára mecénást találjon. Megindította a Külföldi Játékszín c. sorozatot, hogy ezzel is segítse a társulatot darabválasztási gondjaiban. Elsőnek Shakespeare Hamletjének Schröder féle változatát adta ki saját fordításában. Fordított még Lessinget, Goethét, Kotzebue-t és Molière-t. Kelemen László (1762-1814). Színész, színigazgató, fordító, a hivatásos magyar színjátszás úttörője és gyakorlati megszervezője. Sokoldalúsága mellett is - követségbe ment, beadványokat szerkesztett, pénzt gyűjtött, játszóhelyet keresett, jó,ösztönös színész volt, ha kellett rendezett — hiányzott belőle a társulat vezetéséhez szükséges gyakorlati tapasztalat. Amikor 1796-ban az első hivatásos magyar színtársulat felbomlott, Kecskeméten, Nagyváradon és Rozsnyón kísérelt meg színésztársaságot szervezni, de sikertelenül. Ezek után visszavonult a színészettől. Főbb szerepei: Pontyi (Bessenyei: A filozófus), Werner (Lessing: Barnhelmi Minna;.