Könyves Máté: Játékszíni koszorú (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 1., Budapest, 1973)
meghatározni, mint ahogy a társulat szervezése is már ekkor az új színház együttesének megteremtése irányába mutatott. Nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy ez a mai értelemben vett ügyelői feladatkört jelentette.Már csak azért sem, mert a jóval kisebb technikai apparátus irányítása nem volt olyan bonyolult feladat, mint napjainkban. A szónak ekkor más a jelentése, kicsit a rendező, a szinpadi próbát és előadást irányító, arra felügyelő embert jelentette. Könyves további pályájáról megint csak az általa kiadott további zsebkönyvek alapján van tudomásunk. 1857-ből maradt ránk egy ujabb súgókönyv (nem számítva a Koszorú 1836-os újabb kiadását), amit mint a Láng Boldizsár és Csabai Pál igazgatása alatt álló társulat " könyvtárnoka " adott ki. Ujabb változás Könyves eleteben. Az ekkor már 77 eves ember olyan poszton áll a társulatban, amely erejét nem haladja meg, de nagy szakértelmet kíván, hiszen a súgás nemcsak nagy koncentrációt, hanem fizikai erőt is igényelt.Egy vándortársulatnál a könyvtárosi tiszt, nemcsak a darabok őrzését és kiadását jelentette, hanem ellátták egyben a mai dramaturgok szerepét is. Ők voltak azok, akik felkutatták a társulatnak alkalmas új darabokat, ók voltak azok, akik külföldi színmüvek esetében gondoskodtak a fordíttatásról, s ha kellett, elvégezték a saját színpadukra, saját színészerőikhez alkalmazás kisebb-nagyobb munkáját is. Könyvestől nem is állhattak távol ezek a feladatok, hiszen mint hajdani színész, súgó, ügyelő jól ismerte a darabokat, s mint aki valaha maga is fordított, átdolgozott, korábbi gyakorlata alapján is érthetett e munkákhoz. Színész, súgó, ügyelő, könyvtáros - ezek az életpálya állomásai. A sorrend szinte természetesen következik egymásból. Előttünk áll egy valószínűleg nem nagy művészi tehetségű, de a magyar nyelvű színjátszás ügyének elkötelezett ember, aki hűségével, szorgalmával, s minden bizonnyal eszével, rátermettségével is, egy életen át szolgálja a minden múzsák közül legszeszélyesebbet, s agg kora ellenére
