Könyves Máté: Játékszíni koszorú (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 1., Budapest, 1973)

Szegénységgel való küldésinek Ifalavány fanyar gyümölcse. — Majd ha osli Magái becsalni tudó nemzetünk f A' mit reményiünk , sót hiszünk , tudunk) Felfogja e' kis árrának Ügyéi ; KI veszi tőle a

1 vándorbotot, 'S honjába állandón beülteti, 'S egész nemzet figyelme néz reá : Akkor jelenjen meg ítélgetünk! Akkor hasonlittassuak - öszve majd A

1 már előre ment külföldiek' Sokat teremthető munkáival! — Ki tetszik akkor majd; hogy a' magyar Szint úgy terem művésznek , szint' ollyaa Alkalmatos

1 mindenre, csak hogy azt Szemlélje, hogy segíti nemzete. Óhne hagyj - el reményünk! — Most pedig Nem szó, de tett mut. .-.sa sziveink

1 Alázatos méltó köszönetét! Reményekkel tele jött a' Társaság Pozsonyba azon vidító jövendő dobogtatván kebelét, hogy az Intézet czélirányos lételének Igazsága, és szükséges volta megismertetvén , azon boldog nap reá is felderűi, melly