Könyves Máté: Játékszíni koszorú (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 1., Budapest, 1973)
Ernyi Mihály (1770?-1820 k.). Színész, színigazgató, fordító. 1792 és 96 között tagja volt az első magyar színtársulatnak. Annak feloszlása után Kolozsvárra ment, s ő volt a vezére a társaságnak, amely 1807-1808-ban Pesten szerepelt. 1808-ban Wesselényi hívására visszatért Kolozsvárra. 1812ben betegségére való tekintettel visszavonult a színháztól. Termetzky Franciska színésznő volt a felesége. Fáy András (1786-1864). író, színigazgató. 1828-tól tagja volt a pesti színügyi bizottságnak. 1834—ben megnyerte az Akadémia pályázatát (Miképpen lehetne a magyar játékszínt Budapesten állandóan megalapítani?). 1833-34-ben Döbrenteivel igazgatta a budai Várszínházban játszó kassai társulatot. Jelentős része volt a Pesti Magyar Színház vezetésében is. A 40-es években visszavonult a gyakorlati színházvezetéstől. Fe ^ r • te--lé rek János ( ?_? )> István (?-?) és Rozália (1777-1811). 1790 és 1794 között voltak a kolozsvári társulat alapítótagjai. Rozália Kotsi Patkó Jánosnak lett a felesége. Fekete Ferenc (1738—?). Országgyűlési követ. Agg kora ellenére elénk szerepet vitt a kolozsvári színház felállításának ügyében. Földváry Gábor (1787-1845). Pest vm. alispánja. Közbenjárásának es ügyszeretetének köszönhető, hogy - vállalva a Széchenyi Istvánnal való nézetellentétet - 1837-re a Pesti Magyar Színház felépült. Ő maga is jelentékeny összeggel járult hozzá az építkezéshez. Vas Gereben Egy alispán c. regényében állított neki emléket. Fülöp István (János) (?-1854). Színész, színigazgató. Jelentós szerepeket tehetség híján nem igen játszott, inkább afféle szervezője, mindenese volt a társulatának, Gaál Mihály (1791-1866). Színész. 1814-ben lépett eLőször színpadra, de már ezt megelőzően is afféle színházi rnindernes volt a társulatánál. Negyvenhét évig működött vidéken mint nem nagy tehetségű, de szép tenor hangú színész. Élete utolsó éveiben különböző segélyekből élt. Gillyén Sándor (1799-1852). Színész, súgó. Harmincöt évig volt vidéki színész és súgó. A pesti magyar színé sztársaság súgójaként vált korában ismertté. 1829-től 1852-ig évenként kiadott egy zsebkönyvet.
