Könyves Máté: Játékszíni koszorú (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 1., Budapest, 1973)

eme láthatatlan színházi munkásainak gyakorlati tevékenységéről, annak tudatában kell lennünk, hogy egy súgó iskolázottsága, helyesírási, filológiai normákban való jártassága messze alulmaradt egy történeti munka szabta követelményeknek. Ezek azonban nem homályosítják el Könyves Máté érdemét, hogy megvolt benne az igény, a törekvés és a megvalósításhoz szükséges kitartás arra, hogy kísérletet tegyen elődei, pályatársai, s az őket támogatók áldozatos munkájának megörökítésére. Talán olvasóközönsége sem maradt adósa, mert érdeklődésével lehetővé tette, hogy 1836-ban (íjra megjelentesse munkáját. Nem titkolt szándékunk, e munka líjbóli közreadásával az volt, hogy hozzáférhetővé tegyünk a színháztörténet iránt érdeklődők számára egy olyan korai színháztörténetírási kísérletet, amely jó betekintést nyújt e, még a mai napig is hazánkban oly kevéssé művelt történetírási ág kezdeteibe, de egyszersmind élvezhető olvasmányul is szolgál, s ugyanakkor eléggé megbízható adatközléseivel az olvasót sem vezeti félre. Nem volt célunk Könyves Máté írásának részletes, magyarázó kiegészítése, mert ezt már az utána következő, valóban tudományos felkészültségű* kutatók megtették. Jó lelkiismerettel eltekinthettünk ettől azért is, mert lényeges revizióra a munka ma sem szorul. Âki a tárgyalt korszak iránt behatóbban érdeklődik, az az ismert színháztörténeti szakmunkákból tovább gyarapíthatja ismereteit. Befejezésül arra kérjük az olvasót, hogy ne mérje ezt a kis könyvecskét irodalomtörténeti mércével. V

A színháztörténetnek a kutatott tárgy sajátosságainál fogva szinte kizárólag csak a gyakorló színházi emberek által készített feljegyzések lehetnek a forrásai. Ezek az emberek ritkán voltak megáldva írói készséggel, filológusi érzékkel, ők voltak azonban a hiteles tanúk, ők voltak a nézői vagy alkotó részesei azoknak az előadásoknak, különböző színé-