Könyves Máté: Játékszíni koszorú (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 1., Budapest, 1973)

ia megpróbál törékeny részese lenni a nálunk még alig lábra kapott játékszíni mesterségnek. Hogyan juthatott Könyves, az egyszerfi színházi ember arra a gondolatra, hogy színháztörténetet írjon? Segíti a válaszadást, ha előbb azt tisztázzuk, hogy mik is voltak lényegükben ezek a sokat idézett színházi zsebkönyvek, amelyek egyikében Könyves is megjelentette a maga kis dolgozatát . A zsebkönyvek ősei az un. almanachok (arab eredetű szó és évkönyvet jelent), azok a periodikus, rendszerint évenként megjelenő kiadványok voltak, amelyek vegyes tartalommal, szórakoztató célzattal, de ismeretterjesztő adatokkal és szépirodalmi írásokkal is naptárként jelentek meg, s széles körben a XVIII. században kezdtek elterjedni. A polgári színjátszás térhódításával ezek az almanachok egyre több színházi vonatkozása adatot is tartalmaztak, s ezekből nőtt ki a XVIII.sz. elejére az ún. színházi almanach. Elekben az évkönyvekben rendszerint feltüntették egy-egy társulat teljes névsorát, a vendégszereplők neveit, s az elmúlt év műsorát, a játszott darabok felsorolásának formájában. Tartalmaztak ezeken túl színdarabokat vagy színdarabrószleteket, nagyon változó értékű verseket, színházi anekdotákat, olykor metszeteket. Előfordult az is, hogy ismertették a szóban forgó társulat történetét. Ezeket rendszerint a súgók adták ki, hiszen ők voltak azok, akik minden este ott voltak a színházban, ők ismerték legjobban a darabokat, hivatali kötelességüknél fogva ők készítették a társulatra vonatkozó feljegyzéseket, amelyek mind anyagául szolgálhattak egy-egy zsebkönyvnek. Mivel a súgó szerkesztette, adta ki és árusította ezeket a könyveket, súgókönyvnek is nevezték őket. Ma ezek a füzetecskék a színháztörténet kutatói számára - a színlapok mellett - a legértékesebb s legmegbízhatóbb források a társulatok összetételére, műsorára vonatkozóan. "Játékszíni koszorú, Mellyben a* két magyar hon nemzeti színjátszói társaság eredete, környülállása, eddig va—