Könyves Máté: Játékszíni koszorú (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 1., Budapest, 1973)

A fehérvári évekből származik az az 1821-es keltezésű zsebkönyv is, amelyet mint a társulat súgó

ja adott ki, s ugyancsak súgóként jelentette meg zsebkönyveit 1825— ben és 1827-ben Pozsonyban és Komáromban, a fehérváriak tagjaként. Ezen adatok birtokában már világosan kirajzolódik a pályaképe annak a színésznek, aki komoly színpadi sikereket elérni nem tudván, inkább leszáll a súgólyukba,semhogy megváljék a színpadtól. Itt azonban el kell mindjárt oszlatnunk egy esetleges félreértést. A vándorláskorabeli színtársulatok életében sokkal nagyobb és komolyabb szerepet töltött be a súgó, mint azt ma gondolnánk. Tiszte fontos volt és megbecsült. Gyakran a színészekével egyenlő fizetést kapott, de legalábbis benne volt a másodvonalbeli színészek, a "muzsika-direktorok", zenészek, fizetési kategóriájában. Könyves Máté például, Bayer József közlése szerint, 1833-ban a budai társulatnál - igaz, egy fokkal több volt már mint súgó, ügyelő volt - 70 forintot kapott. Ez felért egy átlagos színészgázsival. De honnan származott ez a ma már szokatlanul nagy megbecsülés? Elsősorban onnan, hogy ebben a korban a súgás feladata sokkal nehezebb volt, mint napjainkban, amikor csupán végszavakat súgnak, memóriazavar esetén segítik a színészt. A vándortársulatok súgója még szinte irányította az előadást, szituációkat súgott, utasította a színészt, hogyan mozogjon, a színpad melyik részébe álljon, hol menjen ki stb. Sokszor szöveget is kellett rögtönöznie, hogy megmentse az előadás folyamatosságát, Mindezekre pedig azért volt szükség, mert a társulatokat gyakran váltogató színészek sok esetben próba nélkül léptek fel új együttesükben, az amúgy is kevéssé rendezett előadásban idegenül mozogtak volna a súgó segítsége nélkül. Szövegrögtönzésekre pedig azért kerülhetett sor, mert a különböző társulatok még azonos eredetű" darabok esetében is, más-más fordítást játszottak, s ha feltételezzük is, hogy a színész jól tudta szerepét - bár sok esetben erről szó sem lehetett az egymást szinte naponta követő bemutatók miatt —, a más—más ma-