Könyves Máté: Játékszíni koszorú (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 1., Budapest, 1973)

Soi ha köteÜíünk ahot ; Hogy Játékunk étlea áriéit GerjesM hetién SsivHekb% L'gy it tudjak , mi a

1 sors a A

1 legkedvesebb A c t o r m a k Tudjuk atl: hogy nem terjedhet kelteméinek rraese Sxázadokra , mini Apelles Kcteltytfoek Vonásai. Mint aa hirea Medicianek Márványba hagyott Uemeki. Vagy a* Görög Homorúinak, Ma í» tündöklő Dalai ; Hanem aa hang* enyeasí é*eí, Mely fületek kecsegteti, Ét a' oiivre ii úgy el liât, Hogy némelykor* mlj éuétbt Olvad, ét csak nem andJog, Bájoló »e'p mettertége' Ereje ttak addig terjed ; Mig tt&vai «I hangtottak , Ét a

1 viizsthang' in**gs«Ünter«l, Koroityánj* ?l U aizizik De mi eil u elmellúzve Tudván ait: hogy e

1 siázadb* A' Valóiig' , • költemény közt