Szekeres József: A Fővárosi Nagycirkusz története. (Színháztörténeti könyvtár 19., Budapest, 1966)

V. fejezet - Az államosított Fővárosi Nagycirkusz első tiz éve

2 Kiasszon, akrobaták 2 Beczák, akrobaták 3 Szilvássi, akrobatikus táncosok Tánccsoport Dundi és bohóccsoportja Halmay Imre, Marietta, parodisták Harsányi együttes 3 Seregély, zenehumoristák Hegedűs János, konferanszié Heinemann Sándor és zenekara. (4) E műsort - mely különösen gazdag és változatos artistaszám-zsánerokban - az un. művész csoportok határozzák meg. Ugy tervezte a cirkusz vezetősége, hogy mivel nem tud külföldi artista attrakciókat bemutatni, megpróbálkozik a tömeges látványosság fokozásával vonzóerőt teremteni. Erre látszottak alkalmasnak a különböző műfajú artista és más csoportok. (5) A műsor közelit a varieté és a revü műfaja felé, ezt bizony

itja a táncosok jelenléte, a zenekar szóló munkája, sőt kabaré parodisták bevonása. A vezetőség (ebben az esetben kényszerűségből) lényegében feladta azt a kezdeti elvét, hogy az FNC-ben a klasszikus, hagyományos cirkuszi műfajt folytatja, fejleszti tovább. Később, mikor a bojkott már a múlté volt, és nagyobb lehetőség adódott külföldi számok szerződtetésére, a művészeti vezetés nem vonta le azt a tanulságot, hogy a cirkuszban tiszta műfajú előadásokat szükséges létrehozni, olyan műsorokat, melyekben dominál a cirkuszi artisták munkája s megvan az előadást alkotó három pólus: állatszámok, akrobaták, bohócok. A varieté- és revüelemek arányainak fokozódása lassan háttérbe szoritotta az artistamunkát, s még nagyobb baj volt, hogy nem pótolták a kiöregedő, külföldi elhelyezkedést vállaló vagy egyszerűen avittá fakuló artista attrakciókat. Ezzel megkezdődött a Fővárosi Nagycirkusz magyar artistamüsórainak lassú elszürkülése. Milyen tények mutatnak rá az elszürkülés folyamatára? - 62 -