Szekeres József: A Fővárosi Nagycirkusz története. (Színháztörténeti könyvtár 19., Budapest, 1966)

II. fejezet - Beketow mátyás, a Városi Cirkusz bérlője (1904-1919)

tetlermé tette. A háború vége felé cirkuszi artista körökben már leplezetlenül birálták Beketow és a MAE* vezetőségének munkáját és kikezdték a Városi Cirkusz bérlőjének korábban megszerzett tekintélyét. 1918-ban a cirkuszi artisták, egyéb szakemberek gyűlést szerveztek, melyről az alábbiakat olvashatjuk: "1918. december 24-én a Pavilon Mascottiban heves jelenetek játszódtak le, reprodukálhatatlan, csúnya incidensek láncolata volt ez a gyűlés, hasonlatos a bábeli zűrzavarhoz, mikor az isten megzavarta az emberek eszét és nyelvét, ugy, hogy nem értették meg egymást. A tekintélyek (a cirkusz- és varietétulajdonosok, MAE vezetők! a szerző) tiszteletének egyszerre vége lett és az elvakult, a demagógoktól narkotizált tömeg, zúgva, bőgve törte át az emberiségnek, a józan polgári erkölcsnek a gátját és el akarta nyelni a világot. Maguk se tudták mit akartak: jog, kenyér, érvényesülés, kényelmes élet, boszszuállás - ilyen szavak röpködtek a levegőben, összefüggéstelen káosz volt ez, értelmetlen és kivihetetlen tervek döntögették az artistaság fáját." (10) Az idézett szemelvény gondolatmenetével ellentétben - mely az újra erőre kapott régi MAE vezetőség hangját mutatja - nagyon is józannak tűnik a cirkuszi emberek 1918-as állásfoglalása. A jog, kenyér, érvényesülés, nyugodt élet követelése csakis a népi demokráciában került megvalósításra. A szemelvény arról is vall, hogy milyen szakadék tátongott artisták és MAE vezetők, artisták és cirkusztulajdonosok között ezekben az időkben. 1919 tavaszán a proletárdiktatúra a Városi Cirkusz épületét és berendezését szocializálta. Valójában Beketow vezetésével működött tovább a cirkusz augusztusig, csupán márciustól kezdődő hatállyal a Kulturális Népbiztosság Szinházi Osztálya rendelkezett felette és gyakorolt Magyar Artista Egyesület - 28 -