Cenner Mihály: Magyar színészportrék II. rész: Festmények, szobrok, domborművek a XIX. Században (Színháztörténeti könyvtár 18., Budapest, 1966)

Bevezető

arra

? hogy a festmények és szobrok száma meg sem közeliti a grafikai ábrázolásokét. így is lett. Hozzávetőlegesen 100 színészről 17O festmény és 50 színészről 80 szobor, illetve dombormű adatait sikerült felkutatni, vagyis öszszesen I5O színészről 25O ábrázolást. A grafikához viszonyítva feleannyi szinészről jóformán csak harmadannyi ábrázolást. Ez természetes is, hiszen a grafikai eljárások egyszerűek, gyorsak és olcsók voltak és sokszorosítható ságuknál fogva legalább néhány példány fennmaradt közülük, mig a festmény, de különösen a szobor, többnyire egyedi darab, a mü elkészítése sokkal költségesebb, több időt vesz igénybe és egyedi darabok lévén, a pusztulás inkább fenyegette azokat, mint a sok példányban közkézen forgó grafikai ábrázolásokat. Kevesebb készült,több pusztult el, igy érthető a mai állag viszonylag csekélyebb száma. A grafikai alkotások nemcsak számban múlják felül a festészeti és szobrászati alkotásokat, hanem - kevés kivétellel - időben is megelőzik. Színészetünk a XIX.század első harmadában vált ismertté és bizonyos fokig népszerűvé. Ennek a korszaknak a termékei a grafikus ábrázolások. "A harmincas években a romantika már átitatta a közönséget, részben olvasmányok, részben a szinház révén. A szinpadnak ebben a tekintetben nagy volt a hatása a közönség Ízlésére, főkép Pest-Budán s azokban a városokban, ahol egy-egy színtársulat megfordult. S a szinpad korszakunk közepe táján már nem csupán a mult tragikus hőseit mutatta be, hanem a jelent is, az életvásár tarkaságából kiragadott alakokat és jeleneteket, amelyeket élőkké formált Kisfaludy Károly, Gaál József, Szigligeti Ede stb. A szinpadi siker nevezetes és közkedvelt személyiséggé avatott szinészeket és színésznőket, akik iránt az akkori városi közönség sokkal melegebben érdeklődött, mint a politikusok iránt, már csak azért is, mert politikával fog-