Cenner Mihály: Magyar színészportrék II. rész: Festmények, szobrok, domborművek a XIX. Században (Színháztörténeti könyvtár 18., Budapest, 1966)

Bevezető

csak fénykép őrzi az Ungvári Porcelángyárnak Márkus Emiliáról készített domborművű portréját. A porcelán dombormű nem ismeretes, de az alapját képező fénykép, amelyről a mintát vették, ugyancsak múzeumunkban található. Ennek a porcelán dombormünek különös művészi jelentősége nincs, de elkészítése és forgalmazása jellemző Márkus Emilia egykori nagy népszerűségére. Végül, hivatkozva a Lyka Károly által is emiitett hasonlatosság és eszményítés közti különbségre, megemlítjük a hazánkban a XIX. század közepén megindult és hamarosan általánossá vált fényképezést is, mint a színészek arcának és szinpadi ruházatának valósághű ábrázolását. Több neves festőnk is kísérletezett a fényképezéssel,mint Barabás Miklós, Borsos József stb., ami önmagában is mutatja a fényképezés nagy jelentőségét és művészi lehetőségeit, amit azután a fényképészeti technika fejlődésével a fotóművészek ki is aknáztak. Ez azonban némileg eltér a képzőművészeti alkotások területétől s mind szinháztörté— neti, mind- pedig egy másfajta művészi alkotás természeténél fogva külön tanulmányt igényel. A grafikus ábrázolások összeállitásánál figyelembe vettük a hazai német színpadokon állandóan szereplő, vagy gyakran vendégszereplő német színészekről készült ábrázolásokat, valamint a grafikai eljárással készült szinpadi jelenetképeket is. Jelen összeállitásunkban ezekre nem térhettünk ki, mert az ábrázolások egyedi darabok lévén, többé-kevésbé rejtve maradtak az elsősorban magyar szinészábrázolásokat kutató előtt. Tanulmányunkba, illetve összeállitásunkba mégis egy-egy példát felvettünk ezekből is, mert mind a három a Színháztörténeti Múzeum gyűjteményében megtalálható. A hazai német szinészábrázolások példájaként Deutsch német színész Palstaff portréja már azért is a gyűjteménybe kivánkozik, mert Kassai Vidor szinész-festő alko-