Cenner Mihály: Magyar színészportrék II. rész: Festmények, szobrok, domborművek a XIX. Században (Színháztörténeti könyvtár 18., Budapest, 1966)

Bevezető

elveszett az alkotó szignója, amely a fennmaradt s még ép képről készült szines nyomaton olvashatatlanul, a kép alján látható. Reményünk van, hogy további kutatással meglelhetjük a nyomat megjelenési helyét s igy könnyen rátalálunk a festőre. Addig is, némi fenntartással Bernwallner József szerzőségére gyanakszunk, különösen a Nemzeti Galériában őrzött 5870. lelt. sz., 1843-ban készült Női arc

képének stílusjegyei alapján. A továbbiakban megemlítjük még Orlai Petrich Soma sötéttónusu képét Szerdahelyi Kálmánról, Kaulbach másolatát Prónay István szakállas Hamletjéről, Hóra Alajos 1842-ben készült finom kis festményét a fiatal Tóth Józsefről, valamint az ujabb szerzemények között Füredi Mihály ülő portréját, J. L'Hiwer szignóval. Bár a festőre vonatkozó adatokat még nem sikerült felkutatnunk (Thieme-Becker lexikon nem emliti),gyanakszunk, hogy a kép a művész 1845-ös hosszabb bécsi tartózkodása alatt készült s a festő az osztrák fővárosban letelepedett francia származású művész volt. (A kép a Bizományi Áruház V. utján került a Színháztörténeti Múzeumba.) Szólnunk kell még az Operaház gyűjteményében található szinésznő portréról, amely az egykori Ernst—gyűjteményből került az Operaház tulajdonába. Erről a festményről valaha elhíresztelték,hogy Dérynét ábrázolja az Olas

z nő Algírban c. operában. Sőt, ezen túlmenően, Siklóssy László, a Pesti Hirlap hasábjain kifejti, hogy Dérynét a kép akkor ábrázolja, amikor a Pesti Német Szinház színpadán "megmenti a magyarok becsületét", vagyis 1822-ben a Svájci család c. opera Emeline szerepében. A kép nem a Pesti Német Szinház belsejét ábrázolja, ez annál szűkebb s az egyik oszlopon a magyar cimer látható, amelyet a Pesti Német Szinházba még a vendégszereplő magyar szinésznő kedvéért sem tettek volna ki. Ha a képet összehasonlítjuk a Történelmi Képcsarnokban őrzött és Barabás