Ort János: A Fővárosi Levéltár színháztörténeti forrásai 1873-1944 (Színháztörténeti könyvtár 17., Budapest, 1965)

Törvényhatósági egyesületi ügyintézés és forrásai

a színháztörténeti kutatás céljára megfelelő. Kutatásuk egyszerű, mert később az egyesületek fejezetén belül külön betűsorban mutatózták az ügyosztályban intézett egyesületi ügyeket. A tárgymutató és a kezdetben használható névmutató az egyesület nevét, irata tárgyát és ügyszámát mutatja. Ezek alapján történik az iratok kikérése. Fő problémát az irattári kezelés jelent a kutatásban. Ha az ügy intézése során több irat is keletkezett, és ez az egyesületi ügyintézés gyakoribb formája, az irattárba helyezést a kezelő könyv nem minden iratnál mutatja. Szükséges tehát egy-egy egyesületre vonatkozó összes mutatókönyvi adatnak több éven át történő felkutatása. Több éven át futó iratokat, összefüggésük esetén szabály szerint az első év iratanyagához csatolták, de sok az előrecsatolás és átkapcsolás is más egyesületi vonatkozású ügyek irataiba. Az összefüggések kutatása irathiány esetén a kutató és levéltári kezelő türelmét egyformán próbára teszi. Mindez az egyesületi ügyintézésben sokféle utasítás, ellenőrzés folyamánya, egy egyesületre vonatkozó iratok azonban többnyire összekapcsolt önálló ügyiratokban vannak. Az egyesületi ügyeknek másik fő forrása és lelőhelye a főváros kerületi hatóságainak, a kerületi elöljáróságoknak általános közigazgatási irattár

a. A kerületi elöljáróság 1894-ig csupán az ipartársulatoknak volt elsőfokú hatósága és a fővárosi tanács esetenkénti megkeresésére járt el egyesületi ügyekben; eljárásainak iratai igy a tanácsi ügyosztályok irataiban is megvannak. Majd 1894-től, az előljárósági hatáskör kibővítésével, a társadalmi egyesületek ellenőrzése a kerületi elöljáróságok hatáskörébe jutott. 1894-től elöljáróság! hatáskörbe tartozik az egyesületek vagyonkezelésének ellenőrzése, az egyesületek nyilvántartása, feloszlatásukra s minden egyéb ügyükre vonatkozó, felsőbb hatósági rendelet végrehajtása, vizsgálatok - 90 -