Ort János: A Fővárosi Levéltár színháztörténeti forrásai 1873-1944 (Színháztörténeti könyvtár 17., Budapest, 1965)

Színügyi adózás, törvényhatósági községi adók és hatósági díjak

adásokat érintette, hogy 1935-ben a belügyminiszter a közérdekű mozgalmakkal kapcsolatos jótékony célú mulatságoknak a helyi dijak és adók alóli lehető mentesítését a törvényhatóságoknak figyelmébe ajánlotta.^* Budapesten a községi hatósági közszolgáltatási dijak és adók jogszabályai vaskos kötetre terjednének, ezért csupán a jelentősebbeket emiitjük. A tüzrendészeti terheket érintettük már az előzőkben; a további közszolgáltatások közül 1950 után az áramdíjaknak a szinházakra kedvezőtlen díjtételei miatt panaszkodnak a szinházi érdekeltségek. Hiányos iratainkban ez ügyben ankét összehívására találtunk adatokat. Részletesebben kell szólnunk a szinházak legszámottevőbb községi adóterhéről, a vigalmi adóról. Ez az adónem 1918 elején lépett életbe. Budapest főváros 1916-ban határozta el a szórakozó közönség szegényügyi-szociális célokra való megadóztatását. * Szabályrendelete értelmében vigalmi adót tartozik fizetni, aki a főváros területén hatósági engedély alá eső bármiféle előadáson /szinház, mozi stb. szórakozóhelyen/ részt vesz. így kiterjedt a szini-, opera-, operett-, kabaré-, varieté- stb. előadásokra. Színházakban a vigalmi adó a belépőjegyek árának általában 10 %-a, de egyéb járulékok is vannak /ruhatári dij stb./. Az első rendeletben kulturális jellegű kedvezmény volt, hogy azokat, akik állami, fővárosi stb. megnevezett színházaknál a megadott pénzbeli határon aluli olcsóbb jegyet váltanak, mentesítették. Később az adó mértéke többször változott, 1924/257 ben több tételének módosítására került sor. * Altalános szinházi mértéke továbbra is a belépőjegyek 10 £-a, az állami és államilag kezelt színházaknál, rendes előadás alkalmával 5 idegen nyelvű előadás alkalmával 10 magánszínházak idegen nyelvű szinieloadásain pedig 20 Idegen nyelvű előadásnak számit, ha a szereplők közt egynél több szereplő előadása nem magyar nyelvű. - 71 -