Ort János: A Fővárosi Levéltár színháztörténeti forrásai 1873-1944 (Színháztörténeti könyvtár 17., Budapest, 1965)

Színházak, színészszervezetek segélyezése

kintettel, ismertetésünkben a főváros szinpártolását csupán irányai és forrásai szerint tárgyaljuk. A főváros szinpártolása elsősorban a szinházak és a szinészszervezetek segélyezésében nyilatkozott meg. A szinészek kitüntető elismerésének és a Horthy-korszak szinészsegélyezéseinek forrásait későbbi fejezetekben ismertetjük. A szinházak fővárosi támogatása az épitkezési telek és más kedvezmények nyújtásában, engedélydijak elengedésében, kedvezőbb községi adózás megállapításában, jegymegváltásokban és hasonló apróbb kedvezményekben mutatkozik meg. Mindezek számbajöhetnek az egyes szinházak történetének kutatásában. Az állami szinházak támogatása az 1870-es évek nagy elinditó segélyei után, amint ez természetes is, elapadt a főváros törvényhatóságában. A főváros elsődleges gondja saját színházainak fenntartása, s azt esetenként a szinházbérlőkre ruházza át. A szinházak segélyezését saját szinházainál leginkább a bérleti vagy különálló szerződés ieretei adják. Bérlőinek támogatáséira gazdasági és kulturális érdekeltségei jól felfogott kötelezettséget rónak. Saját szinházai közt 1874-től a budai színházaknak rendszeres segélyt /szubvenciót/ ad. A szubvenció összege változó, pl. 1874-1888-ig 2000-5000 Ft, amihez fűtés, tűzifa atalány, városi páholybérlet cimén további néhány 100 Ftos segélyek járulnak. Majd 1896-1906-ig a budai szinházak segélyezését évi 20 ezer K-ban látjuk elszámolva. A Városligeti Nyári ozinkör is több segéllyel szerepel, pl. 19001905-ig évi 12 ezer Ft-ot kap. Magánszínházak segélyezését azonban csak időnként láthatjuk a számadásokban /Óbudai Szinház, Uránia/, s forrásaik megvizsgálása derithet fényt a segélyezések rugóira. Legnagyobb mértékben, az ellenforradalmi korban, saját szinházai közt a Városi Szinház bérletét segiti: 1933 előtt több éven át 100-150 ezer pengő évi segéllyel járul - 56 -