Ort János: A Fővárosi Levéltár színháztörténeti forrásai 1873-1944 (Színháztörténeti könyvtár 17., Budapest, 1965)

Használhatósági engedély, tűzrendészet

1882 után az állandó szinházvizsgáló bizottság havi vizsgálatai nem sokáig folytak. Hamarosan rendszerré vált, hogy a szinházak megnyitásakor, illetve évadnyitáskor tartott vizsgálatok alapján adja ki a tanács, majd a polgármester a használhatósági engedélyeket. Végül a szinházak időszaki tüzrendészeti ellenőrzésébe a kerületi elöljáróságok is bekapcsolódnak, és a századfordulótól a mulatóhelyek, kabarék, szinpadok tüzrendészeti vizsgálatát, használati engedélyek kiadását a kerületi elöljáróságok végzik. Szinházak és nagyobb mozik feletti vizsgálat azonban a használati engedélyek kiadása kapcsán a központi ügyosztályok feladata maradt. Ezenkívül a kerületi elöljáróságok a kerületi tüzrendészeti bizottsággal is ellenőrzik a nagyobb közönség által látogatott épületeket. Tüzrendészeti határozataik ellen fellebbezés a főváros tanácsához, illetve polgármesteréhez történt, aki ezekben az ügyekben illetékes ügyosztályai utján, a tüzoltófőparancsnokság véleményét meghallgatva, II. fokon döntött. A tüzrendészeti előirások és szabályok a technikai fejlődés, valamint a kiadott belügyminiszteri rendeletek nyomán sokat változtak és további belső törvényhatósági rendelkezések is kiegészítették őket. Színházaknak a fővárosi tanács, majd a polgármester által kiadott használhatósági engedélyei általában egy-egy évadra szóltak és az állandó bizottság, majd az illetékes ügyosztályok által vezetett vizsgálatok eredményein alapultak. A tüzrendészeti szabályok terjedelmes helyi előirásait láthatjuk a használhatósági engedélyt tárgyaló határozatokban: a színházépület és berendezése részletes tűzvédelmének, a szinház-szinpad rendjének előírásában. A határozat, utalva a szinháznyitási engedély kikötéseire, később a szinház befogadóképességét is megállapítja. Az évadvégi szinházi záporpróbákról pedig összesitő vagy külön szinházankénti ügyiratok szólnak. - 39 -