Ort János: A Fővárosi Levéltár színháztörténeti forrásai 1873-1944 (Színháztörténeti könyvtár 17., Budapest, 1965)
Bevezetés
Itt is találhatunk utalásokat a Fővárosi Levéltár kiemelkedő és különálló színháztörténeti forrásaira. A Fővárosi Levéltár színháztörténeti forrásai valóban széles körűek. Törvényhatósági levéltárainkra pedig általánosan jellemző, hogy a források kiterjedésével együtt a kutatás, a felderítés nehézségei, problémái is megsokasodnak. A levéltárosok nemzetközi szervezete, a Levéltárak Nemzetközi Tanácsa már 1958-ban megvitatta az irodalom- és művelődéstörténeti levéltári források, szinházi irattárak stb. felhasználásának kérdéseit. A nemzetközi felmérés adatai alapján pedig határozatában is megállapította, hogy az irodalomtörténeti és művelődéstörténeti kutatók nem ismerik eléggé a rendelkezésükre álló levéltári forrásanyagot. „Ajánlja tehát speciális utmutatók összeállítását, amelyek valamennyi országban lehetővé tennék, hogy a kutatók a levéltárakban őrzött ilyen vonatkozású fondok tömegében kiismerjék magukat."^" Hazai vonatkozásban a kapitalista kor forrásait tekintve is azt mondhatjuk, hogy elsősorban a törvényhatósági és területi államigazgatási szervek irataiban nem könynyü a kutató tájékozódása. Kormányzati és más országos hatáskörű szervek ugyanis nagyrészt igazgatási ügyek tárgyi csoportosításában, kutfők-tételek rendjében irattározták irataikat, ami levéltári anyaguk ismertető leírását és felhasználását megkönnyíti. Ezzel szemben a törvényhatóságok és más területi állami szervek irathasználatát az nehezíti meg, hogy csupán számrendben irattározták az iratokat. S ha Budapesten a központi városi hatóság nagyobb igazgatási ágazatok /osztály/ szerinti tagolódása az irattározásban érvényesült is, az az évi több százezres iratanyagnál a kutatást igen kevéssé segiti. Mielőtt ismertetésünk módszereire térnénk, az ország első törvényhatóságának, Budapest fővárosnak központi közigazgatási iratkezelését kell megemlítenünk. Itt az irattárról - mely egyike az ország legterjedelmesebb és leg- 10 -