Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)
V. Molnár elméleti munkássága
Munkájának egyes réssel valótlanok és ma már senkit sem érdekelnek. Hogy a Nemzeti Színházban bárki hűtlenül gazdálkodhatott volna addig, amig Szigligeti és Erkel a maguk társulatának élén állottak, azt nem hisszük el, azt sem, hogy a közel negyven éve fennálló intézmény ügyrendjén egy outsider érdemleges változtatásokat temetett volna. Abban azonban feltétlenül igaza volt, hogy a kor az illuzionista színpadot követeli és minél előbb figyel fel a szinház erre az igényre, annál jobb. (Szigligeti halála után, 1878ban, ez a változás azonnal bekövetkezett. Paulay magáévá tette a meiningeniek Irányelveit, és amikor ezt cselekedte, valószínűleg maga sem tudta pontosan, rendezői reformjaiban mi az, amit Heining en i Györgytől tanult, és ml, amit Molnár Györgytől kölcsönzött. Mint annyiszor, itt megint avval a jelenséggel állunk szemben, hogy sokkal biztosabban tudunk tudományos vizsgálódásainkban egy külföldi nyomot követni, aminek van irodalma, mint a hazai fejlődóst, amely vörös fonálként húzódik ugyan végig színháztörténetünkön - adott esetben a romantikusok működésén, Fáncsyn, Egressyn át -, csak éppen nem ismerjük.) A gazdasági és adminisztrációs vonatkozásokat mellőzve tehát, csak annak az ideális színpadnak a képét igyekszünk visszatükrözni, amilyenre a magyar polgári szinház első idejében Molnár példát mutatott. A gömbhorizont szükségességének hangsúlyozása mellett - Párizsban és Londonban már ismerték - a forgó, ill. mozgószinpad igényét fejti ki. Evvel megelőzte korát, a forgószínpadot csak Lautenschläger hozta 1896-ban. A festett, egysiku diszletek, kellékek mellett a plasztikus diszlet szükségességéről igy ir: "Megszűnnék ...a szinpad ama kiáltó ellentétessége mely a plasztikus előadó személyzet és a kifeszített lapos,négyszögű rámára húzott sima festésű diszitmény... között állj az utánzó szinpadi festő művészet kezéről le hullana a szoritó bilincs, egyesülne a szobrászat művészetével és a diszitmény alkotásokat tökéletesebb formában