Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)

IV. A nagy rendező (1863-1875)

több irott emlékünk nem maradt.talán nem is fordult hasonló eset ezután elő. Nem lehetetlen azonban, hogy ez az egyszeri együttműködés rontotta el kettejük között a viszonyt. Molnár rossz modorú ember volt. 1874-ben azonban kap még nagy feladatokat, legalább olyan megtisztelőket, mint a III. Richárd

, vagy az uj igazgató uj tragédiájának rendezői megoldása. 1874 márciusában újra rendezte a Téli regét

. A magyarországi ősbemutató 1863-ben volt, Szigligeti rendezésében. Előadását nem a szinház belső életszükségletei indokolták, sokkal inkább a Radnótfáy-Szigligetl kettős törekvése, hogy ne maradjunk el a bécsi Burgtheater mögött. Szigligeti nem volt nagy koncepciójú rendező, az előadás inkább sztárparádé, mint művészi produkció számba ment.

78

* Annál jobban kapóra jött a shakespeare-i mesejáték Molnárnak. Jómaga, akárcsak Dingelstedt, szívesen kacérkodott ezéknek a mozgalmas rendezésre alkalmat adó mesés szinmü— veknek a színre alkalmazásával. Teljesen szabad keze ezúttal nem volt. A darab egyszer már szinrekerült és az akkori rendezőnek, most igazgatónak, Szigligetinek bajos volt azt erősítgetnie, hogy ez vagy az a kellék, díszlet okvetlenül szükséges az előadáshoz. De mozgathatta a tömegeit és világithatott.