Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)
III. Párizs
Az ördög pilulál hires volt különféle gyors átváltozásairól. Ezek is többnyire a színfalak mögé vezető rézsodronyok csodái voltak. Előfordult azonban a látványos színmüveknél, hogy maga a diszitmény rejtette a rugót, maga a szereplő készítette elő a meglepetést. A tó közepén álló toronyba falazott várkisasszony, aki csak egy ablakon át tekintgethetett ki a környező begyekre, hiába várt szabaditót: csónakon megközelíthették börtönét, de az ablakig fel senki sem ért. Amikor azonban a szerelmeseket pártfogoló jó szellem a szabaditó lovagot vezette a torony tövébe, bezzeg gondoskodott arról is - a színházi gépész tevőleges támogatásával -, hogy hőse felhatolhasson és ölében lehozza arájátI Az árbócrudon volt egy csavar: segítségével a vitorla egyet fordult és pompás csigalépcsővé "varázsolódott át". A szinpadi fogások tekintélyes részénél a zsinórpadlás és a süllyedőtér játszották a főszerepet. Párizsban a zsinórmester nagy személyzettel dolgozott és a különféle emelőszerkezeteknek fontos jelentőségük volt. A süllyesztő segítségével valósították meg a Magyarországon is szinrehozot :' Le Roi Carotta ( König Carotte : a pesti Fémet Szinház adta elő) csodált. Egy öreg varázsló ült az asztalnál mágii előtt, mialatt a könyv lapjaiból kiugráltak a ; lönyvlapok, csakúgy, mint az asztal lapja, tersU : voltak lyukasztva, s a süllyedőből felbukkanó színes ; az asztal hosszan lecsüngő teritője takarta - szinpad és az asztal lapja közötti magasságot némi akrobatikus ügyességgel ugrottak elő parancsszavára. Ugyanebben a omüben a szellemek széthasogatták a bo— szorkánymestert, hogy megifjodva támadjon újra fel. A varázsló, kibújva hosszú köntöséből, ugyancsak süllyesztőn keresztül tűnt el, a köntös alá rejtett hamis lábak, karok pedig pótolták személyét. Ugyanezen a süllyesztőn keresztül, csak más maszkkal, jelent meg újra "ifjúvá varázsolt" mása.
