Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)

III. Párizs

ragyogását Egressy tani try anyának, a Párizsban tartózkodó Molnárnak is. Lemaítre I860 óta nem játszott már rendszeresen, rászorulva nem volt. Anyja meghalt, lánya férjhezment, fiai régen elhelyezkedtek. Yersailles—ba költözött tehát, de alkalomról alkalomra színre lépett. Egy ilyen közjátékot sikerült Molnárnak elkapnia. Francia pályatársa életéről áhítattal elbeszélt történetkél valótlanok ugyan, de az alakitásról adott rajz, Molnár mimográfiai képességének egyik kiváló példája annál élettel je sebb. A hatvanhárom éves színész könnyedségét, gunyoros, helyenként szinte arcátlan magatartását, a lényében rejlő szeretetreméltóságot hiven örökítette meg. "A dráma két első felvonásában genre alakot csinált Caesarból, a három utolsó felvonásban, mikor végre nejével szemben áll, ettől kezdve végig jellemet alkotott. Itt kezdődött művészi játéka, mely bámulatos remekléssel, a közvetlenség melegítő kifejezéseivel, a néző előtt úgyszólván pillanatról pillanatra véste, változtatta át az élőbben! Don Caesart komoly férfiúvá, jellemmé, és szerető férjjé; a ki ezt a fokozatos művészi benső processust, e— S

enlete

sen folyó és hullámzó átalakulást látta, teljesen lőn készítve a 4-ik felvonás ama kitörésére, midőn a lelkében egészen megváltozott Don Caesar Maritána védelmére kelve e szavakkal rohan Aranjuez-be

ÎAsszonyom! e szavak csodát visznek végbe, - a kalandor Don Caesar nincs többé, a nemes Don Caesar újra született! Nem kiáltotta ő ezt nagy hangon - mintegy a világnak ordítva ki, hanem igazi égető melegséggel, csupán MaritaBajának mondvaja sziv szólott itt a szívhez, melynek hur

nain rezegve ömlött és áradt ki a nemes, a szerelmes ferj hangja!" Ekkor harminc ötször játszotta végig régi bravurszerepét Lemaítre, ez azonban távolról sem volt utolsó fallépése, mint Molnár hitte, üj szerepet is alakított még és csak 1875-ben, késő öregségében, mint a polgári kor tipikus gyermekéhez illett: halálos ágya körűi siró fiaival, hunyt el. *