Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)

III. Párizs

a szeszély alkotásai mögött. Aki nemrég egy Judas csókja cimü kompozícióval vált híressé, most Fiatal nő a kútnál c. képet állit ki

t amely nincs megszerkesztve, nincs benne fantázia, csupán a valóság lemásolásából áll. Holott a művészet feladata a testi szépség megörökítése s egyszersmind az erkölcsi szép dicsőítése a festészet eszközeivel; de feladata egyszersmind az emberiség történetében előforduló magasztos események ábrázolása is. A német festőiskolák képszerkesztése gyakran mesterkélt,néha homályos, elég sok kelléket használnak ahhoz, hogy kifejezzék gondolataikat, de még mindig jobb egy kicsit többet komponálni egy képen, mint semmit sem. A francia festők jól tennék, ha CA tanulnának Kaulbachtól... * Nem emlékeztet-e a francia képzőművészeti kritikus az egykorú, hazai kritikára? "Az eszményítés iránti érzék naponként apad, s az egyéni örve alatt a legüresebb realizmus felé közeledünk." Itt nem festőkről, hanem színészekről esik szó, de ugyanazon hangnemben. "A mily jelesek jobb színészeink az oly jellemek visszatükrözésében,melyek nem kívánják az erősb szenvedély rajzát vagy emelkedettebb hangulatot, épen olyan ritkán sikerűi nekik felemelkedni a magasabb drámai stílig." Plus ça change, plus c'est la mérne chose - a polgár Párizsban és Pesten döbbenten búcsúzik a romantikától ós néz a realizmus elé.

6-'* Párizs társadalmi életét tehát az udvar és viselt dolgai foglalkoztatták, a tőzsdét és a munkásokat a gyapothiány, a politikai vitában Mexikóról esett szó, a Salon tárlatából hiányzott a "nagyszerűség", a Théâtre Français pedig Augier uj, "demokratikus" szellemű színművével szórakoztatta a közönséget. - Mindezeken tul terűit el az a világ, amelybe a szinházigazgató-szinész Molnár voltaképpen beletartozott: a boulevard színházak látványosságainak csodás-furfangos; birodalma és az újra színre lépő romantikus zseni, Egressy hajdani mestere, Frederick Lemaître játékának élménye*