Mályuszné Császár Edit: Molnár György, a rendező (Színháztörténeti könyvtár 16., Budapest, 1964)

II. Rendező - Győrtől Párizsig (1856-1862)

bot, A produkció erényei és bibéi hajszálpontosan jellemezték Molnár szinházvezetését. Közepes képességű színészeit alapos előkészítés után léptette fel, igénytelen szerepét mindegyik ügyesen adta elő, a rendezés csúcspontjaként pedig egy olyan, kidolgozott és összevágó produkciót nyújtott, ami az egész akkori magyar színházba járó közönség képzeletét felzaklatta: eltáncoltatta a hírhedt párizsi szinpadi táncot, a kánkánt. Több, mint száz évvel ezelőtt, egy idegen hatalom félgyarmataként sínylődő ország élén,Budapest provinciális kis városka volt, A Nemzeti Szinház későbbi operatársulatának klasszikus balettestjei sem kerülhették el a fenkölt irodalmi birálat időnkénti lekicsinylését, de azt mindenki tudomásul vette, hogy egy nagy nemzeti szinház együtteséhez a balettkar is hozzátartozik. Annál inkább elképedést váltott ki a vidékről csak az imént felvergődött magánszint ár sul at Párizst idéző vállalkozása. Molnár nevét nem rendezői tehetsége, képzelőerejenek gazdagsága, tragikus alakitásai vagy tragikus életsorsa őrizték meg, hanem az a kettős emlék, hogy ő hozta Párizsból az öncélúan látványos szinpadi rendezést és ő tette szinpadképessé nálunk a kánkánt. Kánkánt, filmelőadásból, operettből ma valószínűleg mindenki látott már, A klasszikus tüllszoknyácska helyett hosszú szoknyában, de számos alsószoknyával, fekete harisnyában és sarkos cipőben szokták táncolni, s a látvány pikantériáját a fehér alsószoknyák közül kivillanó fekete harisnyás lábak, sőt térdek nyújtják. Balett-táncosnő lehet idősebb, vagy nem szép nő is; ez hivatás, amely hosszú tanulóévekkel jár. Kánkánt Molnár György óta is csak szép és fiatal lányokkal szoktak táncoltatni, mert nem a mozgás technikai nehézsége, hanem gyors, vidám ritmusa a lényeges. Molnár azért fanyalodott szinpadraviteléhez, mert jó jövedelmet remélt tőle. Számitásaiban nem is csalódott. Csakhogy a konc, amit a polgárosodásnak indult középnemesi