Staud Géza: Magyar kastélyszínházak 3. (Színháztörténeti könyvtár 15., Budapest, 1964)

Ez adománynak minden tekintetben jó hatása voit a debreceni színészet felvirágzására. Buzditólag hatott a városra ós a közönségre, amely ezóta gyarapította és ajándékokkal látta el a színházi felszerelést. Anyagi tekintetben pedig ezen ajándék képezte alapját nemcsak a debreczeni, hanem évek múlva a Vida László-féle pesti szinházi felszerelésnek is. 1807-ben ugyanis b. Wesselényi ugy rendelkezett a debreczeni társasággal, hogy Szegedre, onnan pedig Pestre menjen. És a társaság mind Szegedre, mind Pestre magával vitte a gróf Károlyi-garderobot és készleteket is. A készletek ott is vesztek Pesten, már 1810-ben 1700 frt adóssággal voltak megterhelve és annyi változtatáson, rontáson és javitáson mentek keresztül, hogy Debreczen városa még a Helytartótanács utján sem tudta többé maradványait visszakapni." Debrecen városának a felszerelés visszaszerzésére irányuló törekvésével kapcsolatban ^keletkezett akták őrizték meg számunkra a tótmegyeri szinház jelmezeinek, kellékeinek, díszleteinek és gépezeteinek teljes jegyzékét. Az történt ugyanis, hogy az 1804. július 30-án Pesten leltározott és a Károlyi család részéről Josephus Kailinger kancellista és Georgius Pedák inspektor, a debreceni szinház részéről pedig Benke József szinész által aláirt két eredeti német nyelvű leltárat lemásolva és az eredetivel összevetve 1810. április 28-án Szilágyi Károly debreceni vicenotárius felküldte a 12 Helytartótanácshoz. * A kisérŐiratot nem ismerjük, de nyilvánvalóan ebben jut kifejezésre Debrecen városának az az óhaja, hogy a város tulajdonát képező egykori megyeri díszleteket a Helytartótanács segítségével visszakapja. 15. Géresi Kálmán

; Uo. 16-17. p. 16. OL. Htt^ Dep. pol. gen. et civ. 1910. Pons 6. pos. 2. Először közölve: Mályuszné. Császár Edit

; Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez. Bp. 1962. 95-109. p.