Staud Géza: Magyar kastélyszínházak 3. (Színháztörténeti könyvtár 15., Budapest, 1964)

Biso fejezet BATTHYÁNY JÓZSEF HERCEGPRÍMÁS SZÍNHÁZAI A nyugat-magyarországi főúri családok között a leggaziagabb és a legnagyobb politikai befolyással rendelkezők egyike a Batthyány grófi nemzetség volt, amelynek tagjai a XVIII. század folyamán cöbbek között nádori, hercegprímást és tábornoki méltóságokat viseltek. A XVII. században Batthyány Kristóffal és Pállal a család két ágra szakadt és a birtokokat is megosztották. A kriatófl /később hercegi/ ág Rohoncra /Rechnitz/ és Körmendre tette át székhelyét, a páii /vagy grófi/ ág Pinkafőn, PoÍgérdin és Éleskőn rendezkedett be. Németujvár /Güssing/ osztatlan maradt, de mint családi székhelyet ritkán használták. Batthyány Kristóf fia II. Ádám, unokáj pedig T

ja^os volt. Batthyány Lajos gróf /1696-1765/ cs. és kír. kamarás, Vas váriL-^e örökös főispánja, Zala megye főispánja, főpohárnokmester, v.b.t.t., az aranygyapjas rend lovagja s végül Magyarország utolsó nemzeti nádora, jelentős szerepet játszott az ország életében. Batthyány Lajos gróf testvére, Károly, II, József csészár főudvarmestere, tábornagy, a király nevelője, 1764-ben hercegi rangot kapott elsősz ilöttségi örökösödést joggal. Mivel fiúgyermek nélkül halt eeg, a hercegi Cimet Batthyány Lajos gróf nádor elsőszülött fia, III, Ádám örökölte. Batthyány Lajos nádornak négy fia voit: III. Ádám, a későbbi herceg /1712-1787/, I. József, a későbbi hercegprímás /1727-1799/, Tivadar, a neves közgazdász és technikus /1729-1813/ és I. Fülöp tábornok /1735-1795/.

l

* A család l. Stephan Vagy

* Geschichte der Festung Güssing. Graz é, n. - ZimánylVerá

i A herceg Batthyány család levéltára. Bp. 196TT^