Staud Géza: Magyar kastélyszínházak 3. (Színháztörténeti könyvtár 15., Budapest, 1964)
gadja be a vidék minden zenekedvelő lakóit. A dalkar tizennyolc fiatalhangu derék műkedvelőkből, a zenekar pedig 36 tagból áll - kik között nem egy jeles művész. Sugó, hajfodrász és gépészek a legavatottabb, a legmüértöbbek. - Az egyes partiekra hölgyek közöl Nicolai maestronak egy már a milanói Scalaszinpadon is tetszéssel föllépett jeles tanítványa Stradlon Paula kiaasszony és Sgra Oallista Fiorio .a legjobb olasz contraaltok egyike, különös dicséretre méltók, miként az ismeretes Paitrinieri . meg az olaszországi szinpadokról a komlós! staggionéra meghozatott Smitter és Fiorio urak a legművészibb követelések szerint is megütik mértékét egy derék bariton, basso és basso buffónak. A tenorszerepeket maga a mümecoenási háziúr - ki egyszersmind igen értelmes rendező is - szokta épenolly buzgó szorgalommal, mint dicséretes mümagasztaltsággal elénekelni. Az egésznek összetartó ékköve Maestro Guglielmi, a Nemzeti Szinház volt énekmestere. E derék müszerzö egyike most az olasz operairók legjelesbjeinek. Buffo nemben ma legelső. Azon nyolc dalmű közöl, mellyeknek három elseje: Rossini a Parigi /Buffa/, Teresa Navagero /Seria/ s La Sposa Fedela /Semis er la/ a nápolyi St, Carlo szinpadon nem kis tetszésben részesült, a következő három dalmű Gil Empiri c! /Buffa/, Gina d'Agrigento /Seria/ s Una Vendetta Corsa /Semiseria/ Nákó ur által ezelőtt két évvel /1845/, a két utolsó pedig, um. Un matrlmonio per Rapressaglia /Buff a/ s Buda Libera ta /Seria/ ugyanő U3ga által az idén lőnek megrendelve és gazdagon megfizetve színpada számára. Ezek közül négyet ismerünk, s azokat minden tekintetben korunk legjelesb olasz zenemüvei mellé sorozhatjuk. E jeles compositort egy évig vala szerencsés saját tagjai közé számithatni a nemzeti szinház, s bár dalmüveit minden dij nélkül a nemzeti szinpadnak fölajánlotta, bár azokhoz Nák(f ur saját fényes ruhatárát felajánlani 3ziveskedett, bár egy .két .egjelesb müveinek - ritka önmegtagadással - magyar bajtársa bírálata alá bocsátani elég szerény vala; bár csekély magunk, kik a müvek becsét ismertük, nem keveset fáradoztunk annak színpadra hozásában: mindemellett mégis s
