Staud Géza: Magyar kastélyszínházak II. rész (Színháztörténeti könyvtár 14., Budapest, 1963)
2. Patachich Ádám püspök latin operája
Könnyen elképzelhető mennyire megörült a menyasszony apja, hogy őt és leányét ilyen megtiszteltetés éri. Vasárnap Belényesre utaztunk. Másnap reggel házikápolnéjában a püspök csendes misét mondott, s ezután következett az esküvői szertartás. A püspök ott tartotta a jegyespárt és bennünket valamennyiünket is ebédre. Amikor leültünk, és a fiatal házasok fölemelték szalvétájukat, mindegyikük egy ötven aranyból álló tekercset talált alatta. Az egyiken ez állt a püspök sajátkezű alóirásával: kis nászajándék az asztalneműre, a másikon: konyhafelszerelésre. A házasok felálltak és kezet csókoltak a püspöknek. Este hat óráig tartotta magánál a püspök a vendégeket. Aztán odaadta Pichelnek az esketési bizonyítványt és elbocsátotta őt, meg a többieket is jóakaratának emberbaráti kifejezéseivel, engem azonban felszólított, hogy maradjak. Mindenki könnyen elképzelheti, milyen megindító voll bucsuzkodásunk. Nem akarom részletesen leirni, csak annyit szeretnék elmondani, hogy miután megígértette velem, hogy sorsomról tájékoztatni fogom őt, előhúzott egy selyemtórcát, nekem adta és igy szólt: Ez az útiköltségre való. Már szólásra nyitottam számat, hogy hálámat elrebegjem, ő azonban megakadályozott azzal, hogy összetett és égnek emelt kezekkel halk imát mondjtt, amelynek végén püspöki áldását adta rám ezekkel a zárószavakkal: Descendat super te et maneat semper - s anélkül, hogy még egyszer rámtekintett volna, hálószobájába sietett. Szabad levegőre volt szükségem, hogy kissé magamhoz térjek, annyira el voltam kábulva. Még ma is meghatódva gondolok erre a szomorú jelenetre. Valamennyien egyszerre utaztunk el Nagyváradról. Az utazás ilyen nagy távolságban, Pestig, természetesen eléggé szórakoztató volt. Pichel, ifjú neje, a nővérem és én együtt ültünk be az egyik kocsiba. A hetedik napon Pestre érkeztünk. Ott a többiek elváltak tőlünk és mindenki külön ment tovább. Pichel és én azonban ugy határoztunk, hogy még